Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KLAMÁR Zoltán: Tanyatípusok és tanyai életmód Magyarkanizsa környékén

1. kép. Kanizsa község térképe az 1920 utáni közigazgatási határokkal. (KZ munkája) A 18. századi népmozgások eredményeképpen még tarkább lesz a vidék etnikai képe, ugyanis a Felvidékről a magyarok mellett szlovákok, ruszinok, Erdélyből magyarok, románok, a német területekről svábok érkeznek a Bácskába a már korábban behívott szerb granicsárok mellé. A 19. században megszűnik az észak-déli népmozgás, és a megyén belül bocsátanak ki lakosságot a túlnépesedett falvak, mezővárosok. így jön létre Adorján a Kanizsához csatolt pusztán létesült szőlőbeli tanyák besűrűsödése által. Ezek a tanyák bizonyos időintervallumban a tartozék település korszakát élték, és helyben tartották a kanizsai népfölösleget.

5 Oromhegyes - korábban Tetőhegyes - közvetlenül a szabadságharc után települt az Oromparton, és egy birtokeladásnak köszönhette, hogy zárt faluvá fejlődhetett.

6 Kispiac is belső népmozgás eredménye5. APPEL Ede 1886. 21-22.; KLAMÁR Zoltán 1999. 458. 6. APPEL szerint a határ ezen része a Kanizsán maradt szerb határőrök leszármazottainak birtoka volt, és egy bizonyos Siposs „6 kerületi lánc földjét és szőlőjét értékesíteni akarván, egyeseknek olcsóbban-drágábban házhelyekül adta el, kiről a telep kezdetben Sipossfalvának is neveztetett." APPEL Ede 1886. 22.