Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

DÁM László: A magyar népi építészet kutatása az ezredforduló évtizedeiben

lünk, ezek a tanulmányok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar tudományos közgondolkodás ne forduljon el a modern európai irányzatoktól. TÁLASI István nevét pedig azért kell kiemelnünk, mert tanulmányaiban, hozzászólásaiban ő fogalmazta meg a legvilágosabban a modern történeti-néprajzi kutatás elveit és követelményeit,

3 A feladatok meghatározása, a módszertani elvek tisztázása és megújulása után építkezéskutatásunk több iránya bontakozott ki. Az egyik törekvés az építészeti kultúra táji tagolódásának feltárására irányult, melynek eredményeképpen a monografikus igényű kutatások egész sora bontakozott ki. A másik törekvés az építészeti kultúra történeti kérdéseit állította érdeklődésének középpontjába, melynek során szoros kapcsolat alakult ki a történettudomány, a régészet, a nyelvtörténet és a néprajz képviselői között. Végül az elmúlt évtizedben a két irányzat azokban a szintézisekben találkozott, amelyek már nemcsak a néprajzi anyagot rendszerezik, de egyben a társtudományi eredmények néprajzi szempontú elemzését is nyújtják, azaz feltárják a magyarság építészeti kultúrájának gazdasági, társadalmi, művelődéstörténeti hátterét is. Tekintsük át először a regionális kutatásokat. A magyar néprajzkutatás számára, az erdélyi magyarság népi építészetének vizsgálatára csak igen korlátozott mértékben nyílt lehetőség. Már csak ezért is kiemelkedő jelentőségű dr. KÓS Károly munkássága, aki munkatársaival együtt mintaszerű feldolgozásokat nyújtott Erdély számos tájáról. A tanulmányait összegyűjtő Erdély népi építészete című 1989-ben megjelent kötete az erdélyi népi építészet kutatásának legfontosabb kézikönyvévé vált. Nem utolsósorban az ő tudományszervezői tevékenysége során az 1970-es években igen jelentős publikációs tevékenység jelzi a kutatás intenzitásának fellendülését. Jó egy évtized alatt több mint félszáz tanulmány látott napvilágot, melyek célja mindenek előtt az anyagfeltárás volt. A kutatás lendülete azonban a nyolcvanas években megtorpan, és az eredményeket összefoglaló legújabb tanulmány szerzője BALASSA M. Iván már kénytelen volt megállapítani, hogy „... az erdélyi fiatal néprajzkutatókban még nem sikerült felébreszteni az érdeklődést a népi építészet iránt ..."

4 Az idézett szerzővel együtt csak remélni tudjuk, hogy a múlt évben Tusnádfürdőn szervezett konferencia, és a példamutató gyorsasággal a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadásában megjelent tanulmánykötet ismét a népi építészet felé fordítja a kutatás figyelmét.

5 Észak-Magyarország népi építészetének kutatásánál mindenekelőtt BAKÓ Ferenc nevét kell kiemelnünk, aki számos tanulmányban mutatja be Heves megye népi építészetét. Munkáiból nemcsak a kimerítő teljességgel feltárt néprajzi anyagot ismerhetjük meg, hanem a témára vonatkozó történeti forrásokat is. Több munkájában is részletesen foglalkozik az északi magyar ház fejlődésével és ebben fontos eredményeket ér el. Kutatásai során nem csupán morfológiai szemponto3. TÁLASI István 1955. 5-56.; 1964. 3-22. 4. BALASSA M. Iván 1999. 14. 5. BALASSA M. Iván-CSERI Miklós, 1999.