Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GOMBOS András: Egy eleki táncos egyéniségvizsgálata

„Mikor édesanyám élt, egészen más tánc volt. A disznótorban járták. Távolba táncoltak a legény meg a lány, simán. Minket közelről fogtak, ezeket kéziről fogták. A csizmáját verte a férfi, meg ugráltak felfelé a plafonra." 38 „Az öregek lassan táncoltak. Bű gatyában. Csizmába jártak táncolni, meg me­zítláb, összeverte a lábát." 39 „Az itteni öregek lassan táncolnak." 40 „A régi táncok nem olyan volt mint most, sokkal lassabban; a muzsikás is las­sabban muzsikált." 41 „A fiatalok 1946 óta elhagyták a román táncot. Most nagyon ritkán csinálnak ro­mán táncot, az öregek még tudnak." 42 1972-ben az akkor 67 éves SZRETYKÓ Pál (Szabó Péter apósa) a következő­ket mondta TÍMÁR Sándornak: „Nem eleki tánc már ez, hanem diótörés!" - mond­ta a fiatalabbak táncára. 43 SZRETYKÓ Pál szerint a régi eleki tánc sokkal nyugodtabb volt, mint a mostani, s nem volt benne annyi ritmikus ropogtatás, mint a ma 35-45 év körüli nemzedékek táncában. Nem is tudott a fiatalabbakkal jóízűt táncolni, mert azok tánca valóban eltért az övétől, Az akkori 70 évesek tánca jóval egyszerűbb ritmikájú, a zenei periódusokra eső tánczárlatok nem olyan erőteljesek, mint a fiatalabbaké. A kissé gyorsabb zenére és tánctempóra (például a lungában) 116-126-ról = 126-132-re sokkal gazda­gabb ritmikájú, staccato mozgásokat táncoltak. A táncfolyamatok tagolódása is határozottabbá vált. A kezdő és záró formulák megjelenése a kalotaszegi legénye­sek pontszerkezetére emlékeztet. Az új, feszes és ritmikusabb előadásmódot Sza­bó Péter így jellemzi: „A mi táncunk merev tánc". Ez a jelenség nem áll magában. Nemcsak Eleken van különbség az idősebb és fiatalabb nemzedékek tánca között. így van ez mindenütt, ahol még élő a pa­raszti tánchagyomány. A táncok vagy kopnak, pusztulnak, s végül feledésbe me­rülnek, vagy pedig a korábbi formák egy-egy tehetséges generáció lábán tovább­fejlődnek, kivirágzanak, gazdagabbá válnak. Eleken a paraszti tánchagyományok országos visszaszorulása idején megalakult a nemzeti táncegyüttes, s ennek mű­sorában a román táncok játszották a fő szerepet. E határ menti Békés megyei köz­ségbe akkor még alig tévedtek koreográfusok, s ezért az együttesben a hagyomá­nyokat még otthonról hozó fiatalok saját alkotó erejükre támaszkodva variálták, for­málták táncaikat, míg végül kialakult a fiatalabb generáció gazdagabb formakin­csű tánca. Az 50-es évek filmfelvételein SZABÓ Péter és GÁL György tánca még nagyon szegényes, egyszerű, s hasonló az előző nemzedék táncához. A fiatalab­bak tánca akkor inkább a fogásmódokban, a térbeli variálásokban volt csak gaz­dag, amit főleg a tfganeasca nevű táncukban alkalmaztak. 44 38. Adatközlő: PITSBUMHER Sándorné (sz.: 1904.) MTA Akt 607. 32. 39. Adatközlő: KOVÁCS MTA Akt 607. 34. 40. Adatközlő: ifj. BOTÁS Pál 29 éves MTA Akt 607. 35. 41. Adatközlő: id. BOTÁS János 55 éves MTA Akt 607. 36. 42. Adatközlő: NYISZTOR Demeterné 52 éves MTA Akt 607. 37. 43. TÍMÁR SÁNDOR 1974. 24. 44. TÍMÁR SÁNDOR 1974. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom