Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GOMBOS András: Egy eleki táncos egyéniségvizsgálata

va, illetve a táncalkotás módjával kapcsolatban, foglalkozik módszertani kérdéseivel. Emellett a kiemelkedő táncos adatközlőket bemutató leíró dolgozatok felépítése, terminológiai anyaga, a figyelem körébe bevont sajátos jelenségek is árulkodnak a kutatók irányultságáról, szándékáról, céljairól. E kutatási terület kibontakozása hosszú folyamat eredménye, amelynek végigkövetése tanulságos lehet a folklór más ágainak szempontjából is.

6 Külön figyelmet érdemel témánk szempontjából KAPOSI Edit tevékenysége is, aki a háború utáni új kutatógeneráció elsőként fellépő tagjaként arra törekedett, hogy a korabeli folklórkutatás elveit meghonosítsa a néptánckutatásban. 1947-ben az Etnographiában megjelent módszertani írásában, a formaiak mellett, a társadalmi és funkcionális szempontok fontosságára hívta fel a figyelmet. Ennek szerves részeként szólt az egyéniségkutatásról is.

7 Bár KAPOSI Edit e módszertani elveket messzemenően érvényesíteni tudta 1946 és 1949 között folytatott bodrogközi kutatásában, azonban a gyűjtőmunka félbemaradása, és az addig gyűjtött, rendszerezett anyag közzétételének elmaradása miatt a dolog nem tudott kellő hatást kifejteni. A Magyarságkutató Intézet keretében folyt módszeres munka azonban, megszakítása ellenére is mintául szolgált a tánckutatás új generációja számára, akik - KAPOSI-hoz hasonlóan - mind a Budapesti Egyetem Néprajzi Intézetében tanultak. E generáció legaktívabb tagjai MARTIN György, PESOVÁR Ernő, PESOVÁR Ferenc, BORBÉLY Jolán, ANDRÁSFALVY Bertalan és MAÁCZ László voltak. ORTUTAY Gyula, TÁLASI István, VARGYAS Lajos, DÉGH Linda, VAJDA László, SZENDREY Ákos és mások tanítványaként egy olyan új szemléletet sajátítottak el, amelyben „jótékonyan" keveredtek a finn folklórkutató iskola, az orosz morfológiai irányzatok, a német filológiai iskola és azoknak a francia és német szociológiai iskolák által áthatott új elvei. Ezek egységes elméletté formálásán, önálló egyéniségkutató iskola megteremtésén ORTUTAY Gyula és tanítványai dolgoztak. Ez volt az a szellemi kör, amely a táncos egyéniségkutatás elveit és módszereit megalapozta.

8 E téma kihívásai először PESOVÁR Ferenc, MARTIN György, PESOVÁR Ernő, és BORBÉLY Jolán munkáiban találtak visszhangra. PESOVÁR Ferenc 1955-ben megjelent Szuromi Péter. Egy kiváló paraszt táncosról című írása adja meg az alaphangot, amely a Tyúkod táncai és táncélete című egyetemi szakdolgozattal, s a belőle korábban megjelent hasonló című írással egybevéve, az első ilyen jellegű monográfia. PESOVÁR Ferenc e kutatása szempontjait, problémafölvetését, módszereit tekintve, minden szempontból beleillett az egyéniségkutatás koncepciójába. Foglalkozott SZUROMI Péter életútjával, környezetével, meghatározó élményeivel, családi indíttatásával, "tanítómestereivel", tánctanulása módjával, partnereivel, tanítványaival, tehetségének megnyilatkozásaival, tánctudásával, formakészletével, kialakult szokásaival, vérmérsékletével, a táncon kívüli önkifejezési módjaival, s a II. világháború utáni néptáncmozgalomban való részvételével. Sajnos, e modellér6. FELFÖLDI László 1999. 4. 7. KAPOSI Edit 1947. 244-45. 8. FELFÖLDI László 1999. 8.