Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZULOVSZKY János: A társadalom realizált igényvilága a 19. század utolsó harmadában Magyarországon. Térképlapok egy kutatásból

Az ácsmesterség térbeli megoszlása Jóllehet, voltak céhes gyökerei is, az ácsmesterség a 19. század második feléig nem volt szigorúan képesítéshez kötött iparág. (Köztudott, hogy a Székelyföldön egészen a legutóbbi időkig jóformán minden férfiembernek illett jól bánnia az ácsszekercével.) E foglalkozás jellemző tevékenységei közé tartozott az épületek fedélszékeinek, favázas épületek favázainak elkészítése, a boronafalas épületek teljes összeácsolása. Emellett egyéb faszerkezetek (pavilonok, barakkok, hidak, hajók) szerkezeti részeinek a megmunkálását, állványok összeállítását is gyakran végezték. Jóllehet, belső famunkák is magukon viselhették az ács keze nyomát, sommásan mégis azt mondhatjuk, inkább az épület külső részein előforduló durvább famegmunkálás képezte fő feladatát.

37 A mesterség nem volt helyhez kötött iparág, az ügyes ácsokat sokfelé elhívták. Emiatt a realizált igényvilágra vonatkozó következtetéseinket e foglalkozásnál különösen óvatosan kell megfogalmazni. Az építőipar 19-20. századi konjunktúrái idején sokan dolgoztak nagyvárosi építkezéseken. Ez kihatott e foglalkozás technológiai fejlődésére is, a század elején kötő-, zsaluzó- és állítóácsok tevékenykedtek már a budapesti építkezéseken.

38 1892-ben a mintegy 12 000 ács vállalkozó a négy nagy magyarországi régió között a bádogosokéhoz hasonlóan oszlott meg (3. ábra): Az eltérés voltaképpen Dunántúl Felvidék Alföld Erdély 3. ábra csupán az, hogy amennyivel némileg (4,1%-kal) jobb a Felvidék részesedése, közel annyival (4,6%) rosszabbak az erdélyi adatok. A Dunántúl esetében minimális az eltérés (0,5% növekedés), az Alföldnél hajszálpontos az egyezés (39,4%). Ez pedig azt jelenti, hogy a Dunántúl népességének és településeinek arányaival egyező mértékben ad munkát területén a bádogosoknak, míg az Alföldön lényegesen felülreprezentált a szakma. 37. Bővebben: FRECSKAY János 1899.; GAUL Károly szócikke, 1900. 10. 38. Múltjáról összegzőén lásd Kézművesség. Magyar Néprajz III. 1991. 130-131, 439-447.