Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében
ben valamit azóta, rövid foglalatát adjuk gondolatai lényegének, s igyekszünk célszerűen beépíteni néhány gondolatát a magunk szerény írásába. Abból indul ki - utalva a KAZINCZY kontra debreceniek vitájára, közöttük a FAZEKAS-éra is -, hogy CSOKONAI, a nagy műveltségű költőóriás Debrecen szellemiségéből nőtt-e ki, vagy e szellemiség ellenére. Sorra veszi a fal nélküli, körülárkolt Debrecen szellemi történetét a török korban, a változó időkben, majd az ellenreformáció korában, amikor épp a város szervezettsége, konzervativizmusa őrizte meg a várost az erősödő Habsburg nyomás közepette a református hiten, és tette a város konzervatív, ám belülről mégis demokratikusnak nevezhető vezetését és a kollégium európai szintű szellemiségét az önmegőrzés központjává. JULOW Viktor úgy látja, hogy „Debrecen református volta, különösen a mi szempontunkból a tekintetben a legjelentősebb, hogy kulturális téren tágítja ki azokat a nemzetközi kapcsolatokat, melyek a kereskedelem révén keletkeztek, s olyan magasan kiemelik Debrecent az agrárpolgári fejlődés tekintetében hasonlót mutató, de nemzetközi horizont nélküli magyar mezővárosok közül. A debreceni egyházat és kollégiumát számtalan szál fűzi a művelt nyugati protestáns országokhoz: Hollandia, Svájc, Anglia, Skócia és a protestáns német fejedelemségek egyházaihoz és felsőoktatási intézményeihez. Számottevő az a külföldi támogatás is, amelyhez ezen a réven jutnak, s amely fontos szerepet tölt be a Kollégium önállóságának megőrzésében a bécsi abszolutizmus tanügyi politikájának behatolási, valamint germanizálási kísérleteivel szemben." 30 Persze az újítás és a hagyomány vagy másként nézve konzervativizmus harca a városon belül, s a kollégium falai között is megvolt, s olyan emberek küzdöttek egymással, akik mind a ketten külföldet jártak és magas műveltséggel rendelkeztek (pl. Sinai Miklós professzor és Domokos Lajos főbíró). Ez a szembenállás és ugyanakkor egység a puritánus eszmékkel átitatott Debrecent, véleményem szerint modernizálta, megteremtett egy különös parasztpolgári életformát, kialakult a BALOGH István által is hangsúlyozott cívis életforma, amely jellemzőjévé vált Debrecennek, megkülönböztette minden más várostól, sőt ezt kisugározta a Tiszántúlra és még távolibb tájakra. A puritanizmus, a puritán magatartás, városvezetés, a tudományok iránti elkötelezettség igen jó talajt biztosított a felvilágosodás eszméinek, különösképp, hogy magas szintű egyetemekről kerültek át ezek az eszmék. Sajátos kevercse alakult ki ennek, amely a város és a város polgárainak érdekeit védte. Végül meg kell jegyeznünk erről a szellemiségről, hogy a reformkorban Debrecen - csakúgy mint a jászkunok -, nem tartoztak az országgyűléseken a jobbágyfelszabadítás, újítási vágy élharcosai közé. Ám, mint ezt többször kifejtettem, ez azért volt, mert ők a feudalizmus, a rendi társadalom keretei között már megoldották ezeket a kérdéseket, s nem lehettek olyan érzékenyek e társadalmi kérdésekre, mint a jobbágyvidékiek (pl. Kölcsey, Wesselényi, Bezerédj, Felsőbükki Nagy Pál). A puritanizmusról - mert ez a szellemi alap Debrecenben, s erről részletesebben szólunk-, mint a protestáns egyházon belüli, angliai eredetű mozgalomról sokan írtak, s ennek magyarországi változatait is tárgyalták. Nem célom ennek a ha30. JULOW Viktor 1975. 104.
