Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében
Nem feledkezhetünk meg a nagy értékű könyvtárról sem. Ami a tudományos kutatás forrása, s a külföldön vagy máshová került diákok adakozásából, a város polgárainak magánkönyvtárából, s a városi elöljáróság anyagi támogatásából gyarapodott. Ma Nemzeti Könyvtár. Amikor a kollégium régi épülete leégett, az egész diákság mentette a könyveket. Ezt a jelenetet örökítette meg sgrafittón Gáborjáni Szabó Kálmán grafikus és festőművész a 20. században, a kollégium lépcsőházában. A könyvtár mellett egész kis múzeum jött létre adományokból, a külföldről hazatért volt diákok jóvoltából, s természetesen a régi kísérleti, szemléleti eszközökből. Mindez behozta a kollégiumba azt a világot, amelyet a kiküldött tehetséges hallgatók megismertek. S mind a kollégiumi diákok, mind a város polgársága gyarapodott ismeretekben. A tűz után felépült új kollégiumban másfél század alatt számos bronz domborművet helyeztek el a kollégiumot támogatókról, köztük az erdélyi fejedelmekről, a neves professzorokról, a város nagyjairól, az itt tanult neves diákokról, bizonyítván, hogy ez igazi szellemi központ volt. Ha FAZEKAS Mihály főhadnagyról szólunk, ilyen szellemi légkört kell elképzelnünk. Ő is kollégiumi diák volt, s katona létére (14 év Galíciában és francia földön) a beletáplált szellemiséget megőrizve a véres harcok közepette is ember maradt, hordozva lelkében a debreceniséget. Közismert történet, hogy midőn egy elfoglalt városban rekvirált a győztes hadsereg, ő egy családnál, akit oltalmába is vett, a rekvirálás végéig a könyvtárban olvasott, nézegette a könyveket, visszarakta a helyére, majd katonásan elköszönt. Valójában ez a kultúra. Megunván a harcokat, a véres ütközeteket, hazatért Debrecenbe, s visszakapcsolódott a szellemi életbe. De hogy még időzzünk a vele megtörténteknél, JULOW Viktor könyvéből idézek egy fennmaradt anekdotát: „Éppen kollégiumi hivatalába való beiktatásra ment, amikor találkozott az utcán egykori generálisával. 'No Miska, kár volt neked a mundért letenned! Mi vagy most? 1 - szólította meg a generális - 'Becsületes ember'. vágta vissza FAZEKAS gőgösen." 23 Most egy névsort idézünk, azok neveit, néha egy-egy megjegyzéssel, akik a hazatért FAZEKAS baráti társaságát alkották, s szellemi társai voltak, olykor rokoni szálak is összekötötték őket. Hatvani István (1718-1786), többek tanára, szellemi nevelője volt. Weszprémi István (1723-1799), aki 1757-től élt-külföldi útjairól viszszatérve - Debrecenben. Domokos Lajos (1728-1803) Debrecen főbírája, akinek könyvtárára angol utazók is meglepődve utalnak, s akinek hatalmas nyelvismerete is volt. Halálakor FAZEKAS Mihály verset írt róla. Sinai Miklós professzor (1730-1808), akit konzervatívnak tartottak, de nagy tudású nevelője volt FAZEKAS körének is, s egyébként a fél Európát bejárva 1760-tól élt Debrecenben. Budai Ézsaiás professzor (1766-1841), Földi János (1761-1813), aki FAZEKAS baráti körének nesztora, a füvészkönyv, a grammatika és más munkák elindítója volt, mellesleg nagyszerű költő (verseinek java sajnos megsemmisült), s aki Hajdúhadházon élt, s akihez rendszeresen kijártak. DIÓSZEGI Sámuel (1761-1813), a füvészkönyv egyik szerzője, prédikációkat megjelentető nagyhatá23. JULOWViktor 1955. 147.
