Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

„KI A BOLDOG?" A PURITANIZMUS ESZMÉJE FAZEKAS MIHÁLY KÖLTÉSZETÉBEN SZABÓ LÁSZLÓ KI A BOLDOG? 1. Boldog, ki fákat ültet, ólt Ifjjú legény korában, Osztán azokra gondja volt, Hogy nőjjenek bujábban, Hernyó, bogár ne bántsa, Nyúl, kecske meg ne hántsa. 2. Kivált ha nem róvják azért, Hogy a kéménye füstöl, Dézmát nem ád, se taxabért Nem tarthat a becsüstől Nem korhelyes, se kényes De boldog egy legény ez. 3. Amely leányzó nem hever Virága szép korában De sütni, főzni, varrni szer S nem módiz a ruhában Vidám, eszes, serény, jó De boldog egy leányzó. 4. Midőn az ilyen boldogok Egymás eránt hevülnek Azon az égiek magok Előre már örülnek. Látván, hogy a teremtés Itt is lehet szerencsés. 5. Tisztán verő jó szíveket Egymással egyesítik Szeplőtelen hűségeket Áldással ékesítik. Úgy-é bizony, hogy e

1 már Valóba boldog egy pár. 6. Ők a világi terheket Fogódzva hordogatják A homlokon gyűlt cseppeket Csókkal leszárogatják Gyűl a gyerek, de nő is, Gyűl a segítgető is.