Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
FÜVESSY Anikó: Az alföldi kerámia stílusváltozásai
A Vásárhely által közvetített stílus nagyobb területet érint, több közepes nagyságrendű centrum kialakulása kíséri, de ezek a központok kevesebb tárgyszámmal képviselik magukat, mint a két északi fazekashely. Termelésükben ekkor még a mázasmunka igen alárendelt szerepet játszott, és a későbbiekben is Vásárhely, Mezőtúr és Tótkomlós kivételével jelentőségük alig változott. A második hullámban létrejött, kisebb központok A 19, század utolsó harmada az alföldi fazekasság felvirágzásának időszaka, melyet számos kisebb központ létrejötte kísért. Ezek csak néhány fazekast foglalkoztattak, és a gyöngyösi központtól eltekintve hatókörük is sokkal kisebb volt. Létrejöttük a díszített mázas kerámia iránti növekvő igényből eredt, mely részben a vevőkör kiszélesedésével, részben pedig a mázas kerámia presztízstárgy szerepével magyarázható. A második hullámban a regionális központok két típusát különböztetjük meg. Az egyik a kisebb mezővárosokban vagy nagyobb alföldi vagy peremvidéki falvakban alakult ki (Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Szomolya, Abád, Karcag, Nádudvar, Tószeg, Békés, Tótkomlós, Szegvár, Apátfalva, Alberti, Nagylak). A másik típus a nagyvárosokhoz, mezővárosokhoz kötődött, ahol a városi kereslet csökkenése miatt a díszített mázas kerámia gyártásával a 18-19. század fordulójától több évtizedre felhagytak (Szeged, Kecskemét, Nagykőrös, Eger, Gyöngyös). Ezek a települések az egyre kisebb nagyságrendű központokra bomló alföldi fazekasság utolsó állomásai, melyek a stílust közvetítő nagy centrumok művészi színvonalát néhány kivételtől eltekintve már meg sem tudták közelíteni. A mesterség ismételt megjelenése részben fazekasok áttelepüléséhez, részben a divatdiktáló központokban való tanuláshoz köthető. A második hullám kialakulásának kezdetén inkább az áttelepülés figyelhető meg. Tiszafüredről például a 19. század közepén Mezőkeresztesre, Abádra, Kunhegyesre, Hódmezővásárhelyről Tószegre, Mezőkeresztesről Mezőkövesdre költöztek át fazekasok. 26 Az 1850es évek végén a divatos edénytípusok és motívumok megismerése céljából egri, szegedi, makói, orosházi, tószegi és kunhegyesi fiatalok szegődtek a vásárhelyi mesterekhez, tószegi inas mezőtúri fazekashoz. 27 Karcagi legények dolgoztak Debrecenben, Mezőtúron, abádiak és mezőkeresztesiek Tiszafüreden, tószegiek Mezőtúron, Vásárhelyen, makói és szegediek szintén Vásárhelyen. A Dél-Alföldön továbbra is divatos a zöld alapon karcolt vagy metszett'díszítésű italtartó edény, de mellette a 19. század közepétől a zöld máznál még drágább kék máz, illetve kék írókás díszítmény is megjelenik. Elsőként délen Vásárhelyen, északon Gyöngyösön és Egerben, majd a debreceni Tóth Bálint műhelyében. A kezdeti fehér alapon kék, majd kék és barna ornamentika igen hamar kiszínesedik, piros, zöld festésű motívumokkal egészül ki. Ugyanitt és szórványosan az északi központokban is, az 1880-as évekig divatosnak számít a sötétbarna alap, sok 26. FÜVESSY Anikó 1993. 145-148.; A göröncsér céh jegyzőkönyve (TJM 73. 39. 5.). 27. A gerencsér céh jegyzőkönyve (TJM 73. 39. 5.).
