Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
ZENTAI Tünde: Az ágy és a népi alváskultúra a kora újkorban
1. kép. Földön vetett ágy az 1320-30-as években: derékalj és párnazsák. Magyar Anjou Legendárium IX. 5-6. kép: a király fia meghal, Máté föltámasztja. LÉVÁRDY Ferenc 1975. után ható; sőt a lenéző véleménynek az ő korában már tekintélyes múltja van, mert a „...pad alatt dormit..."-ot humoros szólás formulájaként említi. A források értékeléséből azt szűrhetjük le, hogy a földön alvás szokása a 16. században szűnőfélben van. Erre mutatnak azok az adatok is, amelyek az ágy fölemelkedését, sőt az ágybútor használatát bizonyítják. A középkor utolsó századaiban az előkelők pódium - majd ácsolt ággyal rendelkeznek (2. kép). A újkor eleji források az ágyállvány népi használatáról is hírt adnak. 1582-ben emelt ágyon alszik a boszorkánysággal vádolt szegény kolozsvári bába. A 15-16. századi felvidéki templomi festményeken ábrázolt betegek a szegényházakban és az egyszerű otthonokban ácsolt, támlás ágyakon fekszenek, például Kassán 1474-77-ben, Bárftfán 1580-85-ben, Szmrecsánban 1510-ben. A képek megörökítik a szükségágyakat, az ágyszéket, a padszéket és a „hidegágy "-at, a ravatalt is, többek közt 1483-ban Cserényben (Zólyom m.), 1520-ban Lőcsén. A szász Keresztényfalván 1572-ben 'bethspan'-t írnak össze, ami a korabeli szóhasználatban ágyállványt - szövött aljú ácsolt ágyat és az antik ágy lécvázas leszármazottját - jelent. A padszéken alvást falusi pap otthonában, Füzesen dokumentálták 1587-ben. Alvópadot 1573-ban jegyeztek föl szász parasztházból. 1593-ban Kolozsváron egy asszony ládán alszik, ami talán padláda. A padszékek és ágyszékek, bár magas és mozdítható fekvőhelyek, csak pótágyak. Szükségágynak tekinthetők a még használatban lévő padkák, a kemence, a cöveklábú padok és ágyak.
