Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KARACS Zsigmond: A körülöttünk lévő világ és a múló idő a földesi emberek szemében

A KÖRÖTTÜNK LÉVŐ VILÁG ÉS A MÚLÓ IDŐ A FÖLDESI EMBEREK SZEMÉBEN KARÁCS ZSIGMOND A tér és az idő, kiragadva és szétválasztva a téridőből, két olyan megfoghatat­lan fogalom, amit az emberi fejlődés folyamán a Földön mindent a maga szolgá­latába állítani vágyó homo sapiens, töredékében, a kezdet- és vég nélküli végte­lenségből kiragadott és kezelhetővé igyekezett szelídíteni. A napjainkig földhözra­gadt emberiség véges, és reméljük mégis végtelen életében, a háziasítani igyeke­zett élő és élettelen világ egyik apró szeleteként, mely azonban jelentőségében mindent felülmúl és elnyel. 1 A mai polgáriasult ember elképzelhetetlennek tartja életét másodpercek, vagy négyzetméterek nélkül. Ha olyan élethelyzetbe kerül, amelyben nélkülöznie kell a tér és idő érzékét, elveszettnek érzi magát. 2 A civilizáció e vívmányait az írásbeliség elterjedésével egyre inkább rögzíthet­jük, birtokba vehetjük. Ezt tesszük az emberi lakóhelyek térbe és időbe helyezésé­vel. A lehető legapróbb területnek is a történelmi körülmények adta hosszabb vagy rövidebb időre szólóan, szeretünk nevet adni, melyek a Földet behálózó kordináta­vonalak közeit egyre sűrűsödőbben betöltik, az időlegesen számokkal-betűkkel jelzett részeket is előbb-utóbb kiszorítva. 3 Az idő számokban való mérése, ma és valószínűen sokáig helyettesíthetetlen, mégis egy-egy már elmúlt kornak, időegy­ségnek szívesen adunk elnevezéseket. Az ember misztikusan ködbeveszően már tájékozódásra használta a csillagos eget, s vágyai a parányi földi létből nem egy­szer ez örökkévalónak látszó világba repítették, 4 mint a Földesen is élt morfinista CSÁTH Géza orvos-írót, aki a pantopon bevétele utáni víziójában tízmillió évet la­kó, s úgy érezte, a szer „kihelyez bennünket a tér béklyóiból és az idő zakatoló órá­ját megállítja." 5 A téridő más tér és idő dimenziói helyett maradjunk most továbbra csak a Föld­hözragadtakkal. A földi tér és időbeli elnevezések az emberi sorsokkal születnek, élnek, elmúlnak. Mesék, legendák légkörében, néprajzot, történelmet s egyéb szakágat művelők munkáiban rögzítve találkozunk a régibb korok tér és idő el­nevezéseivel. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!" 1. LŐRINCZ Gabriella szerkesztő-műsorvezető: Tér, idő, tudat: dimenziók hálója. Előadók: Hankiss Elemér szociológus, Dől Antal teológus, Makovecz Imre építész, Paulinyi Tamás parapszichológus, Müller Péter drámaíró, = Világon át. I. évfolyam 4. szám MTV. (adásban volt: MTV 1. 2000. február 19.) 2. „Oh idő, te egy egész! Nincsen neked sem kezdeted, se véged? És csupán a véges ész Szabdalt fel egész részeidre téged. Téged szült-é a világ? Vagy a világot is te szülted épen? Mert ha csak nincs napvilág Nem mérhetünk időt semmiképpen." - Újesztendei gondolatok. CSOKONAI VITÉZ Mihály. 1905. 68. 3. KÁLMÁN Béla 1969. 107.; PÓCS Éva 1983. 2. szám 177. 4. DÖMÖTÖR Tekla 1981. 187. 5. KARÁCS Zsigmond 1997. 9-10. szám 666.

Next

/
Oldalképek
Tartalom