Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KEMÉNYFI Róbert: Szakrális tér - „etnicitás" - nemzetállam

hát csupán modell, absztrakció. Egyes célokra jobban, más célokra kevésbé alkalmazható.

42 Napjaink földrajzkutatói fokról fokra felismerik, hogy az észlelésnek és megjelenítésnek nagyon fontos a szerepe. A térképek szükségszerű leegyszerűsítések, melyek segítenek értelmezni a mai variánsok, rétegek, a nemzeti örökség térre

43 gyakorolt időbeli hatását.

44 A térképek tehát csupán ikonikus (képszerű) és szimbolikus (jelszerű) modellek, melyek meghatározzák a mező- és mikrokutatások térkereteit. Ezeken a szinteken van lehetőség az empirikus terepkutatásokra, a makroszinten értelmetlen pl. „sajátos erdélyi identitás", vagy a „nyugatiasabb jellegű görög katolikus mentalitás" kifejezés értelmezésére. A mező- és mikro-szintű terek vizsgálatai csupán lokális, de annál árnyaltabb vallási térszerkezeti működési modelleket képesek megrajzolni. A huntingtoni makroszintű gondolatot a néprajz ezekkel a kutatásokkal tovább finomíthatja. A szakrális tér mező- és mikroszintű elemzési lehetőségei Lokális vallási térmodellek A mezoszint a közösségépítő folyamatok színtere, melyek befolyásolják az egyének, kis közösségek (család) mikroszintű önkifejezését és cselekvését. A mikro szinten pedig az egyén identitástudatának kialakulását modellezhetjük, a személyek közötti interakciókat vizsgálhatjuk.

45 Ezekről a szintekről csak a felekezeti identitás térszemléleti megközelítésének lehetséges irányait szeretném kiemelni. A tér és identitás kapcsolatának mezoszintű elemzéseiben a szimbolikus térfoglalási eljárások elemzése kap hangsúlyt. A vallásos élet mindennapjai a kistáji központ (általában templom) köré szerveződnek. Ezek az objektumok azután a kiindulópontjai a tér további szakrális szimbolikus birtokbavételének. Minden vallás, így a görög katolikus is, magával hozza, kiépíti a saját szimbolikus tereit.

46 Néprajzi közhely, hogy egy községben elég először a templomtoronyra pillantani, a szakrális építményeket, teret szemügyre venni és azonnal átfogó (bár természetesen felületes) kutatási, kiindulási képet kapunk az ott élők vallási identitásáról. Ennek alapján kialakulnak vallási-identitási tájtípusok (ökotípusok) is.

47 A szakrális tér építményei, térhasználata, a rítusok térszerkezete alapján beszélhetünk lokális közösségi vallási térmodellekről, mintákról is. „A szakrális események saját térstruktúrával rendelkeznek, egyúttal azonban működésben tartják az adott helyi vallásmodell térszerkezetét is."

48 A néprajzban ezek a vallásmodellek a liturgikus élet, a vallásos szokások, a szentségek, szentelmények, a néphit, a valláserkölcs, vallásközi folyamatok, és a kulturális kapcsolatok vizsgálatával fogalmazhatók meg. Ilyen kutatá42. HUNTINGTON, Samuel P 1998. 29. 43. A kartográfiai tér fogalmáról: PÁPAY György 1980. 50-57. 44. FOUCHER, Michael 1999. 13. 45. BARTH, Fredrik 1996. 14. 46. BARTHA Elek 1993. 1.1-2. 47.; TÚRÓS Endre 1996. 165-179. 47. BARTHA Elek 1993. 49. 48. BARTHA Elek 1992. 75.