Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KEMÉNYFI Róbert: Szakrális tér - „etnicitás" - nemzetállam
tartásrendű térségek a nyugatorientált választási eredményeivel (Leonyid Kravcsuk és a mögötte álló liberális pártok) a keleti pravoszláv, „nemzeti" elnököt (Leonyid Kucsma) választó Ukrajnától. 2 ' A szerző úgy véli, hogy a választási eredmény csak egy felszíni jelzése azoknak a kulturális-mentális folyamatoknak, amelyek hosszabb távon az ország szétszakadásához vezetnek (vezethetnek). Molnár Gusztáv a román választásokat elemezte. Erdély egész területén, az 1996-os választásokon elsöprő fölénnyel Constantinescu és a mögötte álló Demokrata Konvenció győzött és ez az eredmény elég volt a végső győzelemhez az elnökjelölt számára, mivel ellensúlyozni tudta a Regátban elszenvedett vereségét. Iliescu erdélyi választási felhívása szerint az első forduló (majd a második) eredményei azt tükrözik, hogy Erdélyt ki akarják szakítani Románia testéből. A választásokat Erdély autonómiája és föderalizálása fogja követni. 22 A Keleti-Kárpátok vonulata által lehatárolt Erdély nemzeti kisebbségei és román anyanyelvű lakói is(!) a civilizációs törésvonal mentén szavaztak. A nyugati, jelen esetben a görög katolikus régióban (Erdély) az európai liberális pártok, a keleti országrészekben (Regát) az ortodox hátterű nacionalista pártok győztek. Iliescu félelme a huntingtoni tételt igazolja: a kulturális törésvonalak nemcsak hogy demarkációs határvonalak, de önmagukban is politikai feszültségkeltő tényezők. 23 Természetesen a „sajátos erdélyi (románokat, magyarokat, szászokat tömörítő) identitás" sok összetevő eredményeként alakult ki. Nem lehet (csupán) a vallás szerepét túlértékelni, ám az erdélyi identitás görög katolikus dimenziója az ugyancsak fontos közgazdasági, jogi (pl. szász jog) identitási szálak mellett komoly hangsúlyt kap. Kimutatható tehát, hogy makroszinten Köztes-Európában létezik egy területileg is elkülöníthető vallási zóna, amely azonban csak bizonyos szituációkhoz, elsősorban szimbolikus konfliktusokhoz (pl. politikai választások) kötötten működik. Történészek, politológusok a huntingtoni gondolkodást kemény kritikával illetik: HUNTINGTON nagy ívű koncepciójába nem férnek bele a finom részletek az egyes kistérségek történeti hátteréről, egyedi fejlődésének finomabb árnyalatairól. A görög katolikus vallás nem egyedüli magyarázata az erdélyi és a regáti identitás közötti különbségnek. Nagyon egyszerű és sematikus visszavezetni erre az egyetlen kulturális szálra az eltéréseket. A „sajátos erdélyi identitás" fontos alakítója például az Osztrák-Magyar Monarchia hagyományainak talaján nevelkedett erdélyi román értelmiség, szellemi és gazdasági elit is. 24 A kritikák egyrészt jogosak, másrészt viszont nem veszik figyelembe, hogy a makroszintű elemzés „ennyit tud", azaz e nagyobb léptéken az állami politika, a bürokrácia, a nemzeti ideológia a döntő. Ezen érdekeknek megfelelően az állam jogokat osztogat és tilalmakat emel, időnként erőszakot és kényszert alkalmaz. „A cselekvés a rezsimek (valamint ezek bürokráciája és hadserege), illetve az általuk ellenőrizni kívánt népesség között zajlik." 25 21. Lásd választási térkép: HUNTINGTON, Samuel P 1998. 272. Az 1991 -es parlamenti választások hasonló eredményt hoztak. Lásd térkép: PÁNDI Lajos 1997. 608, 22. MOLNÁR Gusztáv 1998. III. 9. 24-34.; MOLNÁR Gusztáv 1999. 10. 2. 59-80. 23. ANDREESCU, Gabriel 1998. III. 9. 39. 24. MOLNÁR Gusztáv 1998. 29. 25. BARTH, Fredrik 1996. 14.
