Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KODOLÁNYI János: Néprajzi csoportjaink az ezredfordulón

meg. A palóc vidékeken a hagyományos öltözet túlélte az első világháborút, jóllehet már nem volt általános. Fokozatosan elhagyták viseletüket a matyók is. Egyre jobban fogyatkoztak azok a kulturális sajátosságok, amelyek korábban egy-egy csoportot meghatározhattak. Göcsejben a szegek, Őrségben a szerek tovább éltek még, a hagyományos építőkultúra maradványai sem pusztultak el egyik napról a másikra. Az Alföldön mind a Nagykunságban, mind a Jászságban lassan halványult a történeti emlékezet, a helynevek őrizték és őrzik ma is a kun, a jász, valamint a hajdú kapcsolatú emlékeket. A kalocsai szállásokon nemcsak megőrződött a színes hímzésű viselet, valamint a falpingálás, hanem még híressé is vált. Már a 19-20. század fordulóján kísérletek folytak egy-egy vidék díszítőművészetének a megőrzésére, folytatására. Ebben a folyamatban emlékezzünk GYARMATHY Zsigmondné kalotaszegi kezdeményezésére, mások által a matyó hímzés és viselet továbbéltetésére, néhol szövéshez értő asszonyok munkába állítására, mint például Deesen, a Sárközben. A próbálkozások folytatódtak a második világháború után is, szövetkezeti keretek között. Ezek a kezdeményezések azonban nem hoztak feltámadást, hiszen amit létrehozhattak, nem vált a kultúrájuk szerves részévé. A második világháború és következményei az elsőnél sokkal súlyosabbak voltak. Azáltal is, hogy harctérré vált az egész ország, s ez maga is nagy népmozgást idézett elő, a sok kárról, pusztulásról nem is szólva. Az első világháború nem okozott akkora migrációt sem, mint a második. Mindennél nagyobb átalakulást idézett elő a mezőgazdaság átszervezése, valamint az iparosítások. Megindult a városba áramlás, sok vidéken községek néptelenedtek el, porták váltak lakatlanokká, gyakran romokká. Ezt a folyamatot gyorsította az erőszakos szövetkezet szervezés. Ilyen körülmények között csak gyorsult a néprajzi csoportok megsemmisülése, összemosódása. Az olyan csoportoknak, mint Ormánság, Sárköz, Őrség stb. csak az emléke maradt, egyik-másik esetében a lakosság is kicserélődött, részint a korábban megindult egykezes, részint az elvándorlás következtében. S mégis van rá példa, hogy a gyors átalakulás nem semmisített meg mindent. A pota néprajzi csoport túlélte a változásokat, Kalotaszeg, Szék identitása még felismerhető. A folyamat azonban visszafordíthatatlan.