Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)

tő meg, aki elsősorban a megjelenésük, gazdasági hasznuk, vagy más megkülönböztető jegyeik alapján csoportosította a növényeket (fákat, cserjéket, félcserjéket, lágyszárúakat, vadon növényeket, termesztett növényeket, gabonaféléket, hüvelyeseket, szántóföldi, vízi, örökzöld, lombhullató, tüskés növényeket.) A 15. század végének, a 16. század elejének kimagasló három botanikusa Otto BRUNFELS (1488-1543), Hieronymus BOCK (TRAGUS, 1498-1554), és Leonhart FUCHS (1501-1566) volt. Munkásságuk meghatározóan hatott az európai botanikára és a füves könyvekre. Adam LONICERUS (1527-1586) füveskönyve 1557-1583 között húsz, MATTHIOLUS (1500-1577) könyve 1554-1744 között több, mint 60 kiadást ért meg, de DODONAEUS (1517-1588) és LOBELIUS (1538-1616) is, akiknek barátja volt a Nyugat-Magyarországon kutató Charles de L'ECLUSE, vagyis Carolus CLUSIUS (1526-1609). DODONAEUS 1574-ben Miksa király háziorvosa lett Bécsben, ahol CLUSIUSSAL is találkozott, aki 1573-tól átvette az udvari kertek felügyeletét, majd Rudolf szolgálatában is megmaradt. Az alpesi flórát tanulmányozva, többek közt a Ranunculust ismét elterjesztette ebben a térségben, majd 1587-ben végleg elhagyta Bécset. A nagyhatású botanikai munkásságot az is jelzi, hogy például FUCHS növényábráit 1774-ig átvették Angliában, Antwerpenben, Franciaországban. Sőt, FUCHS Commentarius de stirpium história című 1542-ben megjelent munkája már a szegedi ferences zárda kolostori könyvtárában is megvolt.

22 Herbáriumok, füveskönyvek Európában a 15. század harmadik negyedétől jelentek meg és a 16. század végéig a magyarországi, illetve a magyar növényanyagot párhuzamosan tették közzé. 1472-ben Kölnben, 1477-ben Párizsban és Rouenben, Bruxellesben, 1478ban Londonban, Velencében, 1481-ben Rómában, 1484-ben Mainzban, 1500-ban Strasbourgban, 1533-ban Frankfurt am Mainban, 1536-ban Antwerpenben, 1538ban Firenzében, 1542-ben Baselben, 1562-ben Prágában, 1569-ben Sevillában, majd 1578-ban Berlinben és Kolozsváron MELIUS Péter, 1583-ban pedig Antwerpenben CLUSIUS pannóniai flórakönyve, 1588-ban Nápolyban egy másik, 1591ben Nagyszombaton PÉCHI Lukács erkölcsbotanikai könyve, 1595-ben Németújváron BEYTHE András füves könyve jelent meg. MELIUS munkája, mint az első nagy hatású magyarországi füveskönyv, azonban kevésbé ismert Európában.

23 Pedig MELIUS egykori iskolatársa volt BEYTHE Istvánnak, aki CLUSIUST kísérte el pannóniai kutatóútján. így sikerült azonosítania a CLUSIUS által gyűjtött növényeket. A BEYTHE István által rögzített népi növénynevek ezeknek a növényeknek az első említései, és bekerültek a Tabernemontanus-féle, a füveskönyvek sorát lezáró műbe.

24 MELIUS Péter Herbáriuma, az első magyar nyelvű természettudományi kézikönyv 1578-ban jelent meg. Számos etnobotanikai jellegű megfigyelést tartalmaz. Emellett 300 középkori betegségnevet és 1500 középkori receptet, javasolt gyógymódot is leírt. Az orvostudomány, a gyógyszerészettudomány, a mezőgazdaság22. BÁLINT Sándor 1983. 37.; STIRLING János 1996, 120. 23. Nem ismeri: K. MAGDEFRAU. 1970.; W. L, SCHREIBER 1924,; M, MÖBIUS 1937 24. TABERNAEMONTANUS, J, Th. 1588-1591.