Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)

Equisetum arvenset, aminek vértisztító és vizelethajtó, vérzéscsillapító hatása volt. De bábakalács - országosan ismert - névvel illették a Carlina acaulist, amelynek a menstruációt elősegítő hatásáról tudtak. Dajkák tejgyarapító füveként is ismerték a bába-ire-füvet, a Pimpinella sp.-t.

6 Ha megvizsgáljuk a bábákra való hivatkozást a magyarországi 16. századi füveskönyvekben, akkor négyféle szempont szerint lehet csoportosítani a bábákkal kapcsolatos, főleg a gyógyításra használt növényeket: 1. Növénygyűjtés ideje szerint (reggel háromszori köszöntés után). 2. A funkció, a felhasználás konkrét módja szerint, (például újszülött mosdatására használt, a női bajok gyógyítására használt, bűvölésre és boszorkányűzésre használt, az elhidegült házastársak összehozására, ismételt megszerettetésére használt fú, és rontáselhárító szerepe alapján). 3. A növény elnevezés alapján. 4. Valamint az erkölcsbotanikai munkában való említés, a bábához hasonlítás alapján. I. Az első csoportba tartozott a bábákkal együtt emlegetett növények közül a korabeli „Anagallide" néven emlegetett Anagallis arvensis L, amit magyarul tikszem, veres virágú tyikszem, tyikbégynek, németül pedig Acker Gauchheilnek hívtak. A gyógynövényként jelentéktelen növényt MELIUS is már elítélően említette az ókori szerzőre, Pliniusra hivatkozva: „A bábák cigánkodnak véle, mint Plinius mondja, háromszor köszöntik reggel, úgy szedik. De hamis bálványozás Isten ellen." (223.tétel). Mindez mutatja az ókori bábakép középkori fennmaradását, bár kritikai értékelését is. Rajzát Leonhart FUCHS 1543-ban, (1. kép) majd Magyarországról 1583-ból Carolus CLUSIUS is megadta.

7 (2. kép) A 18. században már német földön elterjedt, és patikákban is kapható növényről CSAPÓ József saját tapasztalatai alapján számolt be. Érdekességként a növény bábákkal kapcsolatos oldalát nem említette, bár vérzéscsillapító hatását kiemelte az állati harapás, marás után. Valószínű, hogy a korábbi babonás-bábás felhasználást elítélte, elvetette, ezért nem említette a bábákat az 1775-ben, a „kálvinista Rómában", Debrecenben dolgozó orvos könyvében.

8 ILA funkció, a felhasználás és feladat szerinti bába- és növényemlítés az alábbi növényeknél figyelhető jól meg. Az újszülött csecsemőket mártották meg, fürösztötték meg a „De Sidirete prima" a Stachys recta L. 1767, ( 2/B. kép) a hasznos tisztesfű, a németül Beschreikrautnak nevezett növény fürdővizében. A népi gyógyszerként használt fű virágos szárát MELIUS szerint is gyógynövényként használták fel. (106. tétel) A vese- és hólyagbántalmakra, asztmában szenvedőknek, valamint gyomorerősítésre is használt füvet CLUSIUS és BEYTHE István is leírta Syderitis heraclea néven, megadva a magyar középkori nevét, „tiztos fiu'\ 6. DEÁKY Zita 1996. 33. 7. FUCHS, Leonhart 1543. (1980) 50-51.; CLUSIUS, Carolus 1583. 493. 8. CSAPÓ József 1775. 288-289.