Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÖVECSES VARGA Etelka: A természetes környezet változásai Esztergomban és környékén a török kor után

Nagysáp község 1870-es évi tagosítási térképén a zselléreknek juttatott földek vannak feltüntetve. A térképre írt szöveg a 18. századi faluközösséget idézi: „kik is azt birtokukba és illetőségükhöz képest ön maguk utasítása és osztályozása szerént osztották fel". Osztatlan legelő, irtványföldek, szőlők is szerepelnek a térképen.

33 Ugyancsak 1870-ből való a káptalani levéltár dömösi térképe, amely mind közül a legrészletesebb. Elhagyott irtványok, Nyilasok, Volt jobbágyok Erdejük, Volt jobbágyok Legelőjük idézik az elmúlt évszázadokat, illetve a jobbágyfelszabadítás előtti korszakot, de beszédesek az egyes erdőrészek nevei is: Sáros Bikkes, Gyertyános árka, Kerek Bik alja, Szép Cseres völgye, Körtvélyes, Vadalma állás völgye, Diós.

34 Az 1900. évből származó szentgyörgymezei birtokrendezési térkép az érseki uradalmi erdőt vázolja fel, jelölve a közbirtokossági erdőt, két dagonyát, öregkunyhót, vadászkunyhót, vincellérlakot, községi földeket, uradalmi parlagot.

35 1920-ból származik Esztergom egy részének várostérképe, amelyen téglagyár, szántók, szőlők szerepelnek. Az itt látható présházak fölött ma már lakóházak vannak, de alsó szintjükön felismerhető a présház eredet (Dobozi utca).

36 A szőlők filoxéra utáni rekonstrukciójához kapcsolódik Lábatlan 1914. évi térképe, melynek címe: „Phylloxera mentességet biztosító homokos talajon kellő megforgatás után létesített új szőlő".

37 Befejezésként idézem a két világháború között írt OSVÁTH-féle monográfiát, mely utoljára adott áttekintést Esztergom és környéke téeszesítés előtti gazdálkodásáról. Megállapítja, hogy a kisgazdák művelési módja még mindig elmaradott. Fő terményei a régiek. Intenzív gabona- és takarmánytermesztés, állattenyésztés csak a bajnai uradalomban folyik. A legelők és a rétek gondozatlanok. A férfiak a különböző ipartelepeken dolgoznak, s a mezőgazdasági és a szőlőmunkával jóformán csak a családtagok foglalkoznak. A hegyi szőlők újratelepítése megkezdődött, de az oltványok gondozására nem jut elég idő. A borkezelés Süttőn, Piszkén, Lábatlanon, Kesztölcön és Esztergomban megfelelő. Gyümölcsfák csak a szőlőkben találhatók. Egyedül Dömös foglalkozik gyümölcs, mégpedig a földieper termesztésével és eladásával. A községi és közbirtokossági erdők kezelése, gondozása és rendtartása még sok kívánnivalót hagy maga után. A mellékhasznok közül említette még a bányászatot, vadászatot, cserfakéreg készítést, szénatermelést, eper-, málna- és gombaszedést.

38 Vidékünk fő megélhetési forrása hosszú időre a bányászat és az ipar lett. A kisgazdaságok lényegében az önellátás szintjén maradtak, és számos archaikus vonást őriztek meg, melyek a néprajzi gyűjtések során még kutathatók. Az elmúlt évszázadok gazdálkodási módja a természetes környezetben nyomokban még sok helyen fellelhető. 33. K-EMÖL IV. 167. T/18-26. 34. Térképkatalógus 4. Ká 62. 35. Térképkatalógus 1. U 629. 36. Térképkatalógus 1. T 72. 37. K-EMÖL Az 1918. évi térkép a művelési ág változását tünteti fel: szőlőtőkék, évekkel ezelőtt kivesztek, jelenleg kert. 38. OSVÁTH Andor 1938.