Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

NOVÁK László: Az alföldi települések struktúraváltozásai a 17-20. században

csak a nyomásföldekkel rendelkező kisbirtoka jobbágyok birtokolhatták a szálláskertet, míg a tanyaföldeket birtokló jobbágyok nem kaptak belső gazdasági udvarhelyet. A ceglédi rendszerhez hasonló a békési nagy mezővárosok települési szisztémája. A jobbágyok az urbáriumban meghatározott szántó- és kaszálómennyiséget a központtól távol eső, pusztai törzsföldön kapták meg (például Gyoma esetében a Keselyűsön alakultak ki a „Tiami szállások"). A mezővárosok központjához közel eső magasabb térszínen mérték ki a nyomásföldeket a kisebb telekhányaddal rendelkező jobbágyok számára. Rendszerint három különböző helyre esett egy-egy nyomás vagy kalkatura. Gyomán negyedik nyomás is kialakult a Póhalmon, túl a Körösön.

17 A békési nagy mezővárosok központja a szállásrendszernek köszönhetően funkcionálisan nem tagolódott kertségre. Az üzemszervezet központja a központban kiépült házas telek, s ahhoz tartozott a határbeli üzemközpont, a szállás. Hasonló a helyzet Kecskemét esetében is a Duna-Tisza közén. A békési mezővárosok között Békéscsabán - Kecskeméthez hasonlóan - nyomásföldek elkülönítésére nem került sor. A messze eső pusztai határon szállásrendszer virágzott. A kiváltságos területeken is bevezették a nyomásrendszert a 18. század második felében. Hajdúböszörményben a központtól délre eső területet osztották fel három nyomás szerint a viszonylag kis kiterjedésű törzshatáron. A településhez tartozó szomszédos pusztán, Viden annak ellenére, hogy a földet újraosztásos rendszerben művelték, szállások alakultak ki. Ezek az ideiglenes üzemhelyek jelentették az ólaskertes belsőséggel a mezőváros településrendszer funkcionális megosztottságát.

18 A Jászkunságban is a település struktúra kettőssége alakult ki. A Kiskunság északi részén, Szabadszállás eredetileg szálláskertes határát nyomásokra mérték a 18. század második felében, a redempciót követően. Három kalkatúrára osztották a belső határt, viszont meghagyták a Kigyós-ér mentében sorakozó szénáskerteket is, amely terület a negyedik nyomást képezte.

19 A Jászságban hasonló rendszer alakult ki. Jászapáti belső határát két nyomásra osztották a határrendezés során. Itt nem létesültek szállások, ellentétben a mezővároshoz tartozó Hevesivány pusztán, amelyen jóllehet szállások létesültek, ennek ellenére a határhasználat rendszerében a harmadik nyomást képezte. A belső határhoz tartozott a Duna-Tisza közén lévő Kocsérpuszta, ahol üzemhelyek nem létesültek, mivel legelőnek, s újraosztásos rendszerű földművelésre használták a redemptus lakosok. Jászberény településrendszere is sajátosan alakult. A redemptus polgárok törzsföldüket a három kalkatúrára osztott határon kapták ki. A településrendszerhez azonban szállások is tartoztak, amelyek a határ déli, délnyugati részén, a Hajta vízfolyása mentében épültek ki. A város a Duna-Tisza közén szintén kiterjedt pusz17. NÓVÁK László 1997a 254-261. 18. NÓVÁK László 1995. 127-135. 19. NÓVÁK László 1995. 158-161.; NÓVÁK László 1991.