Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BÁRTH János: A szállás alakváltozatai (Magyar parasztok határbeli tartozéktelepülései a Kárpát-medencében)

alakították távoli pusztai magánbirtokaikon, „mezei kertjeiken" szállásaikat, a hatalmas alföldi tanyavilág előképeit, illetve amikor az alföldi ártéri tájak parasztjai a mocsári erdők göröndjein, szárazabb földhátjain családi szénafeletető, állatteleltető szállások láncolatát tartották fenn, az erdélyi Székelyföld havasalji népe is létrehozta erdei irtáskaszálóin a havasi gazdálkodáshoz szükséges, szállásnak nevezett telephelyeit. Ezek a tények a magyar „szállástartó gondolat" életképességét, nélkülözhetetlenségét és egyetemességét tükrözik. Az alföldi korai mezővárosi tartozéktanya, az alföldi ártéri szállás és a hegyvidéki havasi szállás ugyanannak a nagy múltú gazdálkodási és településszervezési gyakorlatnak, a határbeli szállástartásnak voltak a különböző megjelenési formái. A szállás alakváltozatait alapvetően az ökológiai viszonyok, valamint a velük összefüggő gazdálkodási módok határozták meg és tették egyéni arculatúvá. Összekötötte őket valamiféle tájakon átívelő „szállás elv", amelyet praktikusságánál fogva a legkülönbözőbb időpontokban és a legkülönbözőbb földrajzi viszonyok között alkalmazni lehetett.