Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BÁRTH János: A szállás alakváltozatai (Magyar parasztok határbeli tartozéktelepülései a Kárpát-medencében)
IMREH István és PATAKI József 1970-ben 16. századi forrást is idéztek az udvarhelyszéki paraszti havasi szállástartásra, de erdélyi múzeumi évkönyvben közölt, egyébként agrártörténeti, állattartási témájú tanulmányuknak a magyarországi településnéprajzi kutatók körében nem lett visszhangja. 22 E sorok írója, miközben udvarhelyszéki kutatásai eredményeként a 16. század második felétől a 20. század végéig követte a havasalji Oroszhegy falu székely parasztságának havasi szállástartását, illetve bemutatta az oroszhegyiek havasi szállástartásából kinőtt varsági tanyavilág megszületését és önálló tanyaközséggé fejlődését, a székelyföldi havasi szállástartást az egész magyar nyelvterület tartozéktelepüléseinek rendszerében próbálta értelmezni. 23 A tartozék jellegű, illetve tartozék múltú székely hegyi tanyák esetében a szállás alapjának a magánbirtoklású irtott havasi kaszáló tekinthető, amelyen építményt, általában csűrt kellett létrehozni a kint tartózkodó emberek, a gyűjtött széna és a teleltetett állatok számára. A kint tartózkodás fokozatai elvezettek az állandóan lakott szórványtelepekhez és a hegyi tanyák népének közösséggé formálódásához. A székely hegyi tanyák fejlődésének Oroszhegy, illetve Székelyvarság példája alapján az alábbi fokozatai különböztethetők meg: 1. A 19. század utolsó harmada előtt több évszázadnyi idő óta a varsági szállások tartozéktelepülés jellege dominált. A varsági irtott kaszálót birtokló oroszhegyi gazdának volt Oroszhegyen háza. A faluban lakott, oroszhegyi polgárnak számított. Varsági havasi szállásán csak időszakosan tartózkodott, például szénakaszálás idején, illetve a tél egyik felében az állatok teleltetése, a havasi széna feletetése céljából. Utóbbi munkát legtöbbször nem a gazda végezte, hanem szolgalegények és gazdafiak tanyáztak kint a havasi épületekben. 2. A 19. század közepétől sok oroszhegyi lakos hátat fordított falujának és tartósan kiköltözött varsági szállására. A havasokban lakók azonban továbbra is ezer szállal kötődtek Oroszhegy faluhoz. A 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején egymás mellett éltek a tartozék jellegüket elvesztett hegyi farmtanyák és a még időszakosan használt tartozéktelepek. Az utóbbiak száma és jelentősége egyre csökkent. A tartósan tanyán élők körében megindultak és sikeresen lezárultak az önállósodási törekvések. A kulturális és az egyházi önállóság megszervezése után 1907, január 1-jén Varság önálló tanyaközséggé vált. Azok az oroszhegyiek, akik továbbra is a faluból használták varsági szállásukat, egy rokonokkal és ismerősökkel népes új község bebíró birtokosai lettek. 3. A 20. század I. világháború utáni éveiben általánossá váltak Varság területén az állandóan lakott farmtanyák. Az oroszhegyi tulajdonban lévő régi tartozéktanyákból a 20. század második felére csak néhány hírmondó maradt. Az ál22. IMREH István-PATAKI József 1970. 177. 23. BÁRTH János 1998. 11-13.
