Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BÁRTH János: A szállás alakváltozatai (Magyar parasztok határbeli tartozéktelepülései a Kárpát-medencében)
Az erdélyi magyar szórványtelepülésekről fölöttébb lassan és nehezen vett tudomást a magyar tanyakutatás. A gyimesi csángók szétszórt házai és udvarai korán bevonultak ugyan a magyar néprajzi irodalomba, 16 de valamiféle elszigetelt települési különlegességként, holmi „gyimesi specialitásként" tekintettek rájuk a kutatók. A 20. század végére azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Székelyföld élő települési valóságához elengedhetetlenül hozzátartozik a magyarok által létrehozott és magyarok által lakott magashegyi tanyavilág. Az erdélyi magyar hegyi tanyák alaposabb megismerését segíthetik a székelyvarsági településnéprajzi kutatások eredményei. 17 A székelyföldi hegyi tanyák nagy többsége az alábbi területeken található; Gyimesben, illetve a gyimesi expanzió révén megnépesített völgyekben, például az Úz völgyében; Gyergyó északi részén; a Nagyküküllő forrásvidékén. (Oroszhegy, Korond, Zetelaka, Székelyszentlélek-Bogárfalva, Székelyszentkirály határában.) Miként fentebb utaltunk rá, az alföldi tanyafejlődés történetében nehéz általánosítani. A sokféle múltú tanyás mezőváros sokfajta színt jelent a tanyatörténetben. Csaknem ugyanez mondható el az erdélyi hegyi tanyák történetéről is. Az erdélyi magyar szórványtelepek egy része az alföldi farmtanyákhoz hasonlóan valószínűleg eleve szórványként, hegyi farmként jött létre. A legtöbb hegyi tanyának azonban volt, az alföldi tartozéktanyákhoz hasonlóan, gazdasági telephely és ideiglenes szállás szerepű előképe. Különösen jellemző volt a hajdani tartozéktelepülés jellegű korszak a Nagyküküllő forrásvidékének oroszhegyi, korondi, zetelaki tanyáira. Ha az erdélyi magyar szórványtelepülésekről elmondható, hogy lassan vett róluk tudomást a magyar tanyakutatás, még inkább megállapítható, hogy az erdélyi magyar tanyák elődeinek hajdani tartozéktelepülés szerepe és havasi szállás jellege nehezen vált nyilvánvalóvá a magyar kutatók számára. Ez annál különösebb, mert a sokat olvasott és sokszor idézett ORBÁN Balázs 1868-ban pontos és szép leírásban örökítette meg a korondiak csűrökkel ellátott havasi „szénacsináló" szállásait. 18 GYÖRFFY István felfigyelt ugyan ORBÁN Balázs régi leírására, annak szövegét újra közre is adta, 19 de az alföldi tanyák tartozéktelepülés jellegének felfedezője a székelyföldi párhuzam olvasása során messzemenő következtetések levonására nem vállalkozott. MARKOS András homoródalmási híradása inkább a szállások épületeire helyezte a hangsúlyt, mint a szálláshasználat módjaira. 20 HOFER Tamás a gyimesi nyáralószállások, őszlőszállások és telelőszállások bemutatását nagy ívű néprajzi és művelődéstörténeti fejtegetések szolgálatába állította. 21 16. CS. SEBESTYÉN Károly 1909. 190-193. 17. BÁRTH János 1998. 18. ORBÁN Balázs 1868-1873. I. kötet. 131. 19. GYÖRFFY István 1937. 20. MARKOS András 1958. 21. HOFER Tamás 1972a.; 1973b.
