Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÜRTI László: A magyarság szociálantropológiája - Eredmények és jövőbeli feladatok

tudomány helyzetét elemező tanulmányában.

6 Amit ír, az sajnos a harmadik évezred kezdetén még jobban igaz: „A néprajzi tanszékek infrastruktúrája Magyarországon a graduális oktatás igényeinek sem felel meg, a posztgraduális képzés, a doktori programok kiszolgálására pedig végképp elégtelen".

7 Hasonló kétségeimet, főleg az ELTE-n szerzett saját tapasztalataim alapján, én is kifejtettem

8 úgy érvelve, hogy az úgynevezett megkésett antropológiai fejlődés rányomta bélyegét a magyarországi oktatás szerkezetére. Ebben a sajátos helyzetben meghatározó volt mind az európai filozófiai hagyomány - erről HONIGSHEIM már korábban beszámolt

9 - mind pedig a magyarországi néprajzkutatás speciális története és kialakulása.'

0 Nem érdemtelen itt, habár csak fővonalakban, a magyarországi felsőoktatással kapcsolatosan kihangsúlyozni a sajátosságokat és recens fejleményeket.

11 Bár legtöbb hagyományos néprajzi tanszékeken tartanak valamilyen kulturális antropológiai előadást, igazában csak Miskolcon, az ELTE-n, és Pécsett a Kommunikációs Tanszék keretén belül folyik rendszeres antropológiai oktatás. Érdekes, hogy míg a Miskolci Egyetemen Vizuális és Kulturális antropológiai tanszék létezik, addig a többi egyetemen is egyfajta, látszólag amerikai eredetű, de nem az amerikai antropológiai iskolák és paradigmák hagyományait folytató, kezdeményezésekkel állunk szemben, A miskolci program egy sajátos helyzet, amelyet Kunt Ernő halála csak még jobban megerősített. A „Kunt-i hagyaték" inkább látszólagos és viszonylagos és a valós antropológiai hatása még várat magára. Egyben elmondhatjuk, hogy maga a vizualitás és az antropológia összekapcsolása már önmagában véve is problematikus, és ezt a dilemmát sem a manchester-i, sem pedig az USA-ban működő tanszékek nem tudták teljesen feloldani. A egyik nehézséget egyszerűen az okozza, hogy a tanszékek egyedi, bár nem kidolgozott programja egy érdekes kettősségben tűnteti fel a vizualitást és az antropológiát. Az angol és az USA-beli egyetemeken - főleg a Philadelphiában működő Temple University-n (Jay RUBY vezetésével) és a Los Angelesben működő University of Southern California (T ASCH vezetésével) - majdnem mindig egy meghatározó, majdnem hogy karizmatikus egyéniség volt a mérvadó abban, hogy az antropológiai doktori programokban be tudták emelni a vizuális antropológiát. Azonban ezek a tanszékek elsősorban antropológiát kínálnak és követelnek a diákoktól. Azok a kísérletek, amelyek kimondottan a videóra, filmre és a fényképezésre helyezik a hangsúlyt, már más problémát jelölnek. Az elmúlt év terméseit figyelembe véve azt kell mondanunk, hogy amíg Magyarországon a hagyományosan jó néprajzi filmezés is hiányzik, addig antropológiai filmről egyáltalán nem lehet beszélni. Ez kár, mert akármennyire felkészültek a szakemberek, akik ezt akarják ta6. PALÁDI-KOVÁCS Attilái 995. 278. 7. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1995. 279. 8. KÜRTI László 1993.; 1996a 24-25. 9. HONIGSCHEM, Paul 1942. 10. Lásd például SOZAN, Michael 1978. 11. Erre utal a már korábban elhangzott polémia is. Lásd KÜRTI László 1993a és Replika 13-14. 1994.