Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SIPOS János: Magyar népzenei kutatások a törökség között

Az a kérdés azonban megválaszolatlan, hogy az erdélyi népesség hol találkozott ezzel a zenei köznyelvvel, melyből az egyházi stílusok is merítettek. Láttuk, hogy ennek a dallamtípusnak az első tele előbukkan a szinte kizárólag dopentaton dallamokat éneklő mongóliai kazakoknál, vagy éppen Anatóliában is. Ám a pszalmodizáló stílusnál a dallam második fele is alapvető szerepet játszik, noha nem lehet kizárni, hogy egy alapvetően mi-re-do-u recitáló dallamkör dallamai egy erős /á-pentatonos hatásra éppen pszalmodizáló dallamokban látott módon bővültek volna lefelé. Nézzünk most meg egy magyar, egy anatóliai és egy nyugat-kazak pszalmodizáló dallamot. A nyelv és a zene közötti ambivalens viszonyt jól tükrözi, hogy míg az azerik az anatóliai törökök legközelebbi nyelvrokonai, náluk ez a stílus, mely az anatóliai népzenében oly fontos szerepet foglal el, teljességgel hiányzik. Yay !.:::]]] da yol - la - n ga • tar, ga - tar, gi - der. Ö-lüm ü-len, ay - ri lik de bel - le - ri - mi de bü - ker, b) Jaj, hun hótt meg, vagy hol hord-ták el a tes - tit a va-dak, E - rik • síz ke - up ow ba - ra - mïn, E - nk - síz ge - tip ow ba - ra - mïn, Kay-nui - da me-nin. ba - wï - ri'm, ay 3. példa Pszalmodizáló dallamok, a) magyar (AP 8112d), b) anatóliai (Sipos No74), c) nyugatkazak dallam (Sipos János kazak gyűjtéséből)