Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

LUKÁCS László: A néprajzi látásmód az ezredfordulón

ket örömmel és méltó körülmények között felnevelni képes család. Mindent meg kell tenni a katasztrofális demográfiai helyzet javítására."

13 A magyar népesedési dráma nem csupán az elhúzódó gazdasági-politikai-erkölcsi válság, hanem a társadalom modernizációjával tévesen összekapcsolt önzés, túlzott kényelemszeretet és családellenesség számlájára is írható. Ha mindez nem fordul jóra, akkor a herderi jóslat beteljesül. Ráadásul a magyar nép, nyelv és kultúra nem a szlávok, németek és románok tengerében merül el, hanem a magyarság saját nemzeti államában pusztítja ki önmagát. Szomorú helyzetünk kialakulásáért semmi esetre sem nagy néprajzkutató elődünk, Johann Gottfried von HERDER a felelős. HERDER jóslatának demográfiai alapját az adta, hogy a magyar népesség török kori megfogyatkozása és a 18. századi betelepülések és betelepítések hatására Magyarország multietnikus jellege megerősödött. A század végére a magyar lakosság arányszáma 40-44 százalékra csökkent, a népességmérleg a többi etnikum javára billent. Ez a magyarság számára kedvezőtlen demográfiai helyzet a 19. század folyamán, egészen az 1880-as évekig fennállt (1850: 41,5%; 1880: 44,8%). Arany János Az örökség című versének sorai még ezt a helyzetet tükrözik: Ha minket elfú az idők zivatarja: Nem lesz az istennek soha több magyarja. A 19. század utolsó két évtizedében, a magyarok magasabb természetes szaporodási arányának, a nem magyarok, főként a városlakók asszimilációjának, a nemzetiségi lakosság nagyobb arányú kivándorlásának következtében a népességmérleg a magyarok oldalára billent (1900: 51,4%; 1910: 54,4%).

14 A herderi jóslat demográfiai alapja tehát csak az 1880-as évekig létezett. Ám a rövid felemelkedés után 20. századunk megpróbáltatásai: vesztett háborúk, halmozottan hátrányos békeszerződések, erőszakos kitelepítések, magyarok nagy csoportjainak kisebbségi létbe kerülése, menekülése, áttelepülése, emigrációba kényszerülése, etnikai tisztogatások Erdélyben és a Délvidéken 1944-45-ben, hadifogság, málenkij robot, munkatáborok, az erdélyi falurombolás, a délszláv háborúk során a szlavóniai, drávaszögi magyarság szétszóródása, a vajdasági magyarok rettegésben tartása, településeik etnikai szerkezetének megbontása mind azt jelzik, hogy a kárpát-medencei magyarság számára HERDER jóslata ma is időszerű. Mindezek hátterében nem csupán politikai, gazdasági kérdések, hanem bonyolult etnikai folyamatok állnak, amelyek feltárásához, megértéséhez valódi néprajzi látásmód szükséges. Magyarországon elsősorban történészek, humángeográfusok elemezték a nacionalizmus második évszázadának végén a szomszédságunkban lezajlott etnikai összetűzések okait, céljait.

15 Németországban és az érintett Horvátországban a kérdés már tükröződik a legújabb néprajzi irodalomban is.

16 13. Polgári értékrendet és felelős kormányzást akarunk. A Professzorok Batthyány Körének nyilatkozata. Magyar Nemzet LX. 280. 1997. December 1. 5. 14. KOSÁRY Domokos 1990. 59.; ROMSICS Ignác 1999a 47. 15. KOCSIS Károly 1993.; JUHÁSZ József 1997.; ROMSICS Ignác 1998.; ROMSICS Ignác 1999b 4-11.; CSERTÁN Zsolt 1999. 16. BREDNICH, Rolf Wilhelm-HARTINGER, Walter (szerk.) 1994.; BELAJ, Vitomir 1991.; JAMBRESIÖ KIRIN, Renata-POVRZANOVIC, Maja (szerk.) 1996.; BELAJ, Vitomir (szerk.) 1992.