Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

LUKÁCS László: A néprajzi látásmód az ezredfordulón

vagy a tengerentúlon él. A magyar nép így egy olyan mozaiknemzet keretei között létezik, amelynek tagjai Magyarországon kívül a szomszédos Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában élnek. A mozaiknemzet azt jelenti, hogy a mozaik minden darabja önálló, különálló rész, de csak a többivel együtt teljes. A teljesség igénye nyolc különböző társadalmi-gazdasági-politikai berendezkedésű, más-más nyelvű és kultúrájú, a legtöbb esetben a saját nemzetállamiságának kiépítésére törekvő ország területén élő magyarság számára mindmáig illúzió maradt. Ráadásul Magyarországnak, a magyar államnak a második világháború végétől 1990-ig nem volt, nem lehetett nemzetstratégiája. Az összmagyarság érdekeit szolgáló nemzetstratégia kidolgozása helyett hosszú időn keresztül egyfajta hamis kisebbrendűségi érzés kialakítása folyt, mely szerint a magyar kis nép, kis nyelv, gazdasági-társadalmi-kulturális szempontból a magyar nemzet elmaradott, történelme során örök vesztes, társtalan, sőt bűnös. Ezzel a hamis kisebbrendűségi érzéssel átitatott magyar nemzetet szinte természetes volt az örökös bűnhődés állapotában tartani. A kicsinységünket hangoztatok felé CSOÓRI Sándor 1996-ban így érvelt: „Kis nép? Igen, azzá váltunk. De a kis nép fogalma elsősorban mennyiségi fogalom. Hiányzik belőle a minőség dimenziója. Meg kell nézni a tudomány világát, a zenéét, a sportét, s láthatjuk, hogy még rossz korszakainkban is ott vagyunk a nagy népek között! A középkori Magyarország épp annyi szentet adott az egyetemes keresztény világnak, ahány Nobel-díjast a huszadik század emberiségének - kiválva ezzel közvetlen és távolabbi szomszédaink közül."

3 A magyart mintegy tizenötmillió ember beszéli, s ezzel a beszélők száma szerint a középmezőnyben foglal helyet a nyelvek sorában. Az ural-altáji nyelvcsalád finnugor ágában a legnagyobb számú beszélővel, s a legkorábbi írott nyelvemlékekkel (Tihanyi alapítólevél 1055, Halotti beszéd, Ómagyar Mária siralom) rendelkezik. A középkortól egészen az első világháború végéig a magyar nyelv jelentős hatást gyakorolt a szomszéd népek nyelvére. SCHUBERT Gabriella: Ungarische Einflüsse in der Terminologie des öffentlichen Lebens der Nachbarsprachen című, figyelemre méltó könyvének tanúsága szerint a magyar nyelvi hatások a társadalmi élet, a közigazgatás, ipar, kereskedelem területén voltak a legerősebbek.

4 Ugyanakkor a magyar nyelvet is erős török, szláv, német hatás érte.

5 A közművelődésben és a közoktatásban, elsősorban néprajzi látásmóddal megírt tankönyvekkel, erősíteni kell a népünkre, nyelvünkre, kultúránkra vonatkozó ismeretek terjesztését. Hungarológiánk eredményeire alapozva újra meg kellene indítani a Nemzetnevelők Könyvtára sorozatot, amelyet HÓMAN Bálint megbízásá3. CSOÓRI Sándor 1996. 15-16. - Korábban (1963) KÁDÁR János így nyilatkozott gazdaságitársadalmi-kulturális elmaradottságunkról a L' Humanité tudósítójának: „Az ellenség sohasem beszél róla, mi pedig elkövetjük azt a hibát, hogy túlságosan keveset beszélünk a kiindulópontról, arról a félfeudális, középkori állapotról, amelyben tizennyolc esztendővel ezelőtt voltunk: számottevő ipar nélkül, civilizáció nélkül a szó valódi értelmében. A hiba nem a népünkben volt, hanem a múltunkban." - KÁDÁR János 1977. 104. 4. SCHUBERT Gabriella 1982. 669-674. 5. KAKUK Zsuzsa 1977. ; KNIEZSA István 1974. ; MOLLAY Károly 1982. ; HORVÁTH Mária 1978.