Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
LUKÁCS László: A néprajzi látásmód az ezredfordulón
A NÉPRAJZI LÁTÁSMÓD AZ EZREDFORDULÓN LUKÁCS LÁSZLÓ Johann Gottfried von HERDER 1784 és 1791 között keletkezett Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit című könyvében a magyarokról szólva felvetette nyelvük kihalásának lehetőségét: „Most szlávok, németek, románok és más népek közt az ország lakosainak kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán talán a nyelvüket is alig lehet majd megtalálni."' Konrad KÖSTLIN tübingeni majd bécsi néprajzprofesszor szerint a századfordulókon megduplázódnak a válságérzések. 2 Azon a régi századfordulón II. József császár (1780-1790) összbirodalmi érdekeket szolgáló, központosító, németesítő törekvéseitől alig hogy megszabadult magyar nemesség, értelmiség számára a herderi jóslat villámcsapásként hatott. Szerencsére nem csupán a komor jóslat, hanem a herderi népszellem (Volksgeist) gondolata is megérintette őket. A magyar nyelv megszűnésére vonatkozó jóslatra nemzeti irodalmunk kiemelkedő egyéniségei (Kölcsey Ferenc, BERZSENYI Dániel, VÖRÖSMARTY Mihály, ARANY János, ADY Endre, ILLYÉS Gyula) reagáltak, ki félve tőle, ki elkerülhetőségében bizakodva. Utóbbiak a HERDER által megfogalmazott népszellem gondolatára építettek, azokra a hatóerőkre, amelyek a nyelvben, a népdalokban, balladákban, mondákban, népszokásokban, jogszokásokban gyökereznek. A népszellem megnyilvánulási formái nem csupán népi, nemzeti sajátosságokat, hanem mindenekelőtt saját értékeket is igazoltak, amelyeknek ápolására, erősítésére, bemutatására alakult meg Pesten a Magyar Tudományos Akadémia (1825), épült fel a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Múzeum. A magyar néprajztudomány is ezen értékek összegyűjtésének, megőrzésének és bemutatásának szándékával született meg nemzeti megújulásunk korában, a reformkorban (1825-1848). Az első jelentős magyar népköltési gyűjtemény Magyarországon (Erdélyi János: Népdalok és mondák /-///.) 1846-tól 1848-ig, Erdélyben (Kriza János: Vadrózsák) 1863-ban jelent meg. A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya 1872-ben, a Magyar Néprajzi Társaság 1889-ben alakult, társasági folyóiratunk, az Ethnographia 1890 óta jelenik meg. Századunkban a magyar néprajztudomány intézményrendszere egyetemi tanszékekkel, akadémiai kutatóintézettel bővült, személyi állománya megerősödött, feladatköre a Magyar Néprajzi Lexikon, a Magyar Néprajzi Atlasz és a Magyar Néprajz kézikönyv anyagának öszszegyűjtésével, megírásával, kiadásával jelentősen kibővült. Különösen nagy társadalmi érdeklődés mutatkozott a magyar néprajztudomány eredményei iránt az 1970-es, 80-as évek néprajzi forradalma idején. A nép1, HERDER, Johann Gottfried é. n. 429.; HERDER, Johann Gottfried 1978. 13-14. 2. KÖSTLIN, Konrad 1994a 407.; KÖSTLIN, Konrad 1994b 5.