Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
NAGY Janka Teodóra: A jogi néphagyomány- és népszokáskutatás eredményei, alternatívái, a jogi néprajz alapkérdései az ezredfordulón
LUTZ, GABLER, MERZBACHER kutatásai mellett a rechtliche Volkskunde legkiemelkedőbb képviselője, K. S. KRAMER tevékenysége révén a kutatás a továbbiakban is a jogtörténethez kötődik. 16 A kutatás Rechtsarchäologie irányzata Ausztriában és Svájcban mind meghatározóbbá válik. Neves kutatója, a témában gazdagon publikáló Gernot KOCHER tunkcionalista szemlélettel fogalmazza újra a jogtörténethez kötődő kutatási terület tárgyát, feladatát. Eszerint a Rechtsarchäologie új forrásokkal gazdagítja a jogtörténetet, amelynek merőben új, interdiszciplináris tudománykénti felfogása az írott források mellett a szélesen értelmezhető vizuális ínformációk, különösképpen a régészeti leletek, illetve az ezeken előforduló ábrázolások kiegészítő, helyreigazító vagy megerősítő szerepét is lényegesnek tekinti. 17 A franciáknál az előző időszaktól eltérően a témára vonatkozóan nem a folklór, hanem a jogszociológia oldaláról születnek publikációk. H. LÉVY-BRUHL és G. GURVITCH a folklorisztikus szokások vizsgálatával a jogszociológia kutatási területét gazdagítja. 18 A kelet-európai országokban az időszak első évtizedében még publikálják a két világháború között végzett gyűjtések eredményeit, 19 de a térség országaiban a társadalmi változásokat követően mindinkább háttérbe szorul a polgári indíttatású jogi néprajzi kutatás. A hetvenes években születik ugyan egy-egy figyelemre méltó munka, mint például KRSTIC Montenegróban, az albán határ közelében található kucsi terület háromnemzetiségű és -vallású közössége szokásjogát tárgyaló könyve, 20 vagy a román G. DRAGANESCU házassági jogszokásgyűjteménye, illetve VULCANESCU jogi etnológiája, 21 de például TÁRKÁNY SZŰCS Ernő összegző munkája is elsősorban a két világháború közötti kutatásokon alapul. A Svájci Néprajzi Társaság által 1951-ben szervezett bruggi jogi néprajzi konferencián kitűzött célok az elmúlt évtizedek során csak töredékükben valósulhattak meg. 22 Az önálló tudománnyá válás igényének megfogalmazódását követően a kutatások a határtudományok területén sűrűsödnek, maga a jogi néprajz nem képes önálló kutatási területként artikulálódni. A jogtörténet fogalmának mind szélesebb értelmezése, a jogszociológiai kutatások intenzitása, a történelemtudományokban bekövetkező szemléletváltozás, és nem utolsósorban a néprajztudomány útkeresése, megújulási törekvései, az antropológiai kutatások súlypontjának áthelyeződése nem kedvez a kutatási határterület helyzetének megszilárdításának. Az 1980as évek végétől bekövetkező társadalmi, és az azt leképező tudományszerkezeti változások teremthetnek újabb esélyt teremthetnek az önálló kutatási területté válásra. 16. KRAMER, K. S. 1962.; 1965. 17. KOCHER, G. 1992. 8. Ezért jelent új szakaszt a kutatás történetében Gernot KOCHER, az irányzat eddigi eredményeit a jogtörténeti ikonográfia oldaláról összegező munkája. 18. LÉVY-BRUHL, H. 1949.; GURVITCH, G. 1940. 19. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1994. 168-170. 20. KRSTIC, D. 1979. 21. VULCANESCU, R. 1970. 22. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1976. 91.
