Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

Fa toronysisakok A négyfiatornyos, árkádos, nyitott galériás fa toronysisak formája a kalotaszegi faépítészet legjelesebb sajátossága. Eredete a középkor építészetében gyökerezik, de ezeknek az építőelemeknek egyazon tornyon történő bemutatása, csakis e vidék sajátja. Mostani alakjukban a 18. századból valók. Talán legrégibb közülük a magyarvalkói, amely a kuruc háborúkban elpusztult templom és torony felújítása alkalmával készülhetett. JANKÓ János 1690-es évszámot fedezett fel a tornyon. Ekkor épülhetett a cinterem két kapubástyájának tornácos sisakja is. Igen közel áll hozzá a bánffyhunyadi toronysisak, melyről tudjuk, hogy 1887-ben történt lebontásáig, az épületet kerítő kőfal szerves része volt. Hogy mikor épült nem tudni, a legkorábbi adatunk csak 1824-ből való; a torony egyik gerendáján „BALOGH 1824 28 AG" felirat látható. Ugyanebben az évben a közeli Meregyó templomtornyán is munkát vállaló Balogh Antal, jónevű kolozsvári ácsmester volt, munkássága 1801 és 1840 között követhető.

40 Bánffyhunyadon nagyobb munkát végzett, erre utal Czucza János kurátor által kifizetett jelentősnek mondható összeg. A tornyon 1843-ban komolyabbjavítási munkák voltak, Lukács István vállalkozó 1913-ban fedte újra a tornyot. Ehhez a csoporthoz tartozik még a meregyói, kalotaszentkirályi és a damosi templomtorony is. Ez utóbbiról tudjuk, hogy 1800-ban épült, újíttatott 1828-ban, 1833ban és 1862-ben, s tudjuk, hogy ekkor a torony zsindelyezését Bikali Kozma István és János végezte, ami a torony egyik gerendáján lett megörökítve. Láthatóan ezek mintájára tervezte Kós Károly a magyarbikali templomtornyot is. A kalotaszegi toronysisakok másik csoportját alkotják a megjelenésükben jóval kecsesebb, arányaikban karcsúbb építmények. Ide kell sorolni elsősorban a körösfői templom tornyát, melynek hegyes sisakja merészen tör a magasba. DEBRECZENI László a vidék legszebb tornyának nevezte. A körösfői egyház 1813ból fennmaradt számadásai szerint 1833-ban, 1883-ban 1925-ben újították a tornyot anélkül, hogy szerkezetileg komolyan beavatkoztak volna. 1932-ben a torony bádogfedést kapott, de az 1960-as években ezt lebontották, s ismét zsindelyborítást kapott. Hasonlóan szép arányokat mutat a kora középkori falazatra helyezett magyargyerőmonostori templom tornya, s ez a minta látszik visszacsengeni a Kós Károly tervezte ketesdi torony esetében is. A kalotaszegi parasztház Kalotaszegen, a sövényfalas házakat, a 18. század végétől kezdődően, egészen az 1940-es évekig, a boronafalas házak építésének gyakorlata váltotta fel. Már a 18. századból származó írásos emlékeink zömmel olyan faházakról szólnak, amelyek boronafenyő falai tölgyfa talpakon álltak, s így akár szállíthatók is voltak. Egy 1734-ből való vallatási jegyzőkönyvben, egy kalotaszentkirályi jobbágy többek között ezt vallja: „... kiásván az talpak alatt való földet, így bocsájták alább az házat, én is egy illyent tettem alább ereszteni ezen házat". A bábonyi református egyház40. B. NAGY Margit: Stílusok, művek, mesterek. 1977. 181-182. Bukarest