Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről
Fa haranglábak, fatornyok Kalotaszeg méltán híres haranglábairól. Bár mára mindössze hét faluban: Farnason, Nagypetriben, Vistán, Nádasdarócon, Kiskapuson, Magyarzsomboron és egy román településen, Kisfenesen állnak még ilyen építmények. Közülük a legrégibb datálható emlékek a 17. század végéről valók. Az ennél régebbieket eltüntette az idő. Pedig szép számban kellett lenniük a középkortól, ha figyelembe veszszük, hogy az ekkor emelt falusi templomaink, a kor szokásaihoz híven, igen ritka kivétellel, torony nélkül épültek. 38 A harangokat azonban mindenképpen el kellett helyezni, éspedig magas és védett helyre, hogy hangjuk messzire szóljon és az idő viszontagságaitól is védve legyenek. Kalotaszegen szép számmal ismertek régi harangok, Jegenyén (1252 elpusztult), Bogártelkén és Makón (14. századból elpusztultak), illetve Türén (1471), Farnason (1475), Tordaszentlászlón (1478), Kalotaszentkirályon (1481), Magyarlónán (1482), Vistán (1487), Magyarnádason (1493), hogy csak a középkoriakat említsem. A kőtemplomok mellett tehát olyan fából készült tornyok állottak, amelyet a falu népe is el tudott készíteni. A reformáció elterjedésének kezdetekor, az egyház elöljárói nem fektettek különösebb hangsúlyt a templomok külalakjára, s nem szorgalmazták az amúgy is drága, no meg speciális mesterségbeli tudást igénylő kőtornyok építését, nem szólva arról, hogy éppen a 16-17. századok azok, mely egyébként is különösen zaklatott, pusztítások sorát megélő korszaka Kalotaszegnek. 1605-ben Basta hadai irtják a vidék lakosságát: felgyújtották Bánffyhunyadot, s általuk halt ki végérvényesen Magyarvalkó határában meghúzódó Vársza lakossága. Fél évszázad telik el, s következett II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata okozta török-tatár megtorlás 1658-ban, mely újabb pusztítást hozott Erdélyre és Kalotaszegre; ezekről KÖRÖSPATAKI B. János mezőcsávási pap írt históriás éneket. 39 Következett Nagyvárad eleste (1661), s a sztambuli udvar büntetőexpedíciója Kalotaszegen (is). Az évszázad végén megindult ellenreformáció tovább nehezítette a protestáns gyülekezetek életét Erdélyben. A bécsi udvar 1690-től - többek között -, miközben szemérmesen szemet hunyt a templomfoglalások felett, csak a katolikusoknak engedélyezett kőből templomtornyot építeni. És ez az a pont, ahol fordulatot vesz a történet, hiszen - paradox módon - ezek az intézkedések adták meg a kellő lendületet a kőtornyot helyettesítő fatornyok eme38. Kalotaszeg területén - bizonyíthatóan - csak a magyargyerőmonostori templomnak volt a kora középkorban kőtornya, s egyes vélemények szerint, Magyarvalkó és Bánffyhunyad templomtornyait is valamikor a 15-16. század folyamán emelték. 39, SZABÓ T Attila: Ismeretlen adatok Köröspataki B. János életéhez és munkásságához. In. Tallózás a múltban. Bukarest 1985, 121-134, ...(55. vers) „Kolozsvár megmaradt s elégé Monostor / által mène benned Török Tatár tábor / Ö kezekben sok volt a rab hajtó ostor / Nem volt senkibenis a meg szánás akkor (56) Bura fordult dolgod neked Szász Fenes / El éget a falu s annak helye szenes / Romlott házaidnak a falai szennjes / Igyekezzél azon hogj szárnjadra lelhes (57) Számtalan Pogánjság menne alád Gyalu / Annji volt alattad mint a Por és hammu / De még sem árthatot noha volt sok számú / Idegen tűz által el ége az falu (58) Földig le rontattál Bánfi Hunjad / Szerkenjen fel azért az ki benned szunyod / Mert nem kitsin romlás forgat rajtad tugjad / Kiért félben szakad gyakran édes álmod (59) Együtt vészel vélle te is Kalotaszegh / Kiben at Ifjúság volt mint virág seregh / Belőlled el vitt nép mostan tsak keseregh / Kinek étek itok az keserű méregh ..."
