Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről
(„egyik a szalonnás, a másik csak amolyan elegyes") állt. Kutatásaim során, 1987ben, egyetlen azonos elrendezésű telket és igen hasonló alaprajzot mutató lakóházat sikerült felmérni Incsel faluban, melyet azóta már lebontottak. MALONYAY Dezső újabb típusú teleknek nevezte, ahol a ház az utca közelében van, a keskenyebb, úgynevezett „tisztaszobás" oldalával fordulva az utca felé, a hatalmas csűr pedig az udvar belsejében áll keresztben, elkülönítve az udvartól a hátrább következő kertet. A csűrnek ezt az elhelyezését egyrészt a tűzveszély tette szükségessé, különösen a régi szalmás tetők idején, másrész pedig az udvarforgalom rendje, mely szerint a gabonával vagy szénával hazajövő szekér a kapuval szemben álló csűr közé hajt be, s onnan rakodik le. A csűrhöz hozzáragasztva áll az ól a disznónak és majorságnak, a szín a szerszámoknak, esetleg árnyék a szekérnek és a juhok helye. A telket mindig körülkerítették, a belső oldalakat deszkával, vesszőfonással, amit itt gúznak neveznek, elöl inkább léckerítést készítettek, melyen kis- és nagykapu volt a szekér, illetve az emberek számára. A kapuk tetejét régebben szalmával, a múlt század második felétől már jobbára zsindellyel fedték. A kapuoszlopokat, a kapufejeket gazdagon díszítették geometrikus, de még inkább virágos faragásokkal. A kiskapu mellett kívül hosszabb-rövidebb pad húzódott, melyen este, de különösen vasárnap délután és ünnepnapokon szívesen elbeszélgettek a szomszédok, barátok és rokonok. 22 A házat általában úgy helyezték el, hogy bejárata és az egész előtér napfényes, száraz legyen és fontos szempont volt az is, hogy az ajtóból vagy a tornácról, az egész udvart jól meg lehessen figyelni. Régebben az udvarnak a házzal szemben levő sarkában állt a sütőház, amely nyáron, midőn itt főztek, egyben a család legfőbb tartózkodási helye is volt. Az 1920-as évektől kezdődően a sütőkemence általában az immár emeletesre „nőtt" lakóház földszintjén, a konyha és a pince vagy kamara közzé fogott kisebb helyiségben talált helyet. JANKÓ János már 1892-ben felhívta a figyelmet, 1907-ben MALONYAY Dezső példákkal (és felmérésekkel) is igazolta, hogy Kalotaszegen, egy telken általában több család lakik, mivel a gyerek(ek) - ha lehet - általában a szülői belsőn, az öreg ház mellé vagy annak folytatásaként építi saját házát. Látni fogjuk, hogy ez a gyakorlat, az emeletes ház viszonylag korai megjelenéséhez vezetett. Egészen más a hegyvidéki falvak telekbeosztása, ahol a hoszszan tartó, hideg telek egészen más életformára, berendezkedésre késztették a helyi lakosságot. A házat és a gazdasági épületeket magában foglaló gazdaságot, egymástól távol, általában a mezőgazdaságra is alkalmas területek közelébe építette fel, s akkora helyet foglaltak el, amit a család be tudott lakni, illetve képes volt megművelni. A telken belül, az egyes épületek elhelyezését inkább az adott lehetőségek határozzák meg, azok a feltételek, melyek szorosan a mezőgazdaság, s főleg az állattartás szempontjait helyezik előtérbe. Teljesen rendhagyó képet mutat a havasok lábánál, az 1067 m magas, Golumbat nevű hegy egyik szűk szurdokában meghúzódó Bocs épületeinek elhelyezése. Itt a falu egyetlen utcájának vonalát - mely a településen áthaladó patak 22. BALASSA Iván 1989. 68-69 62
