Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Páll István: Meddig tart Erdély? (Erdély és az Alföld népi építészetének határa)

3. kép. A szoba tüzelőberendezése a 18-19. században a magyar nyelvterületen - BARABÁS Jenő módosították az alföldi lakóház-építkezés tiszta kemencés - konyhai tüzelőpadkás megjelenési formáit. Hol húzódik, és területenként milyen széles átmeneti sáv létezik a két táj találkozásánál, amelyre mind a két (esetenként három) magyar háztípus rányomja bélyegét, természetesen eltérő mértékben. E cikkben tehát tulajdonképpen ezt az átmeneti zónát kellene a lehető legtisztábban körülhatárolni, s akkor már könnyű a helyzet: az ettől nyugatra eső maradék az Alföld, a keleti rész pedig Erdély S az lenne igazán tiszta dolog, ha ez a valóságnak is megfelelne, hiszen körös-körül más építészeti hatások is érvényesülnek, s a tiszta stílusok csak igen kicsiny központi területre korlátozódnak. Az utóbbi mintegy 50 év népi építészeti kutatóinak produktumaiból azokat választottam ki, melyek átfogták az egész magyar nyelvterületet, s szerzőik kiterjedt vizsgálódásaik során nagyobb lélegzetű munkáikban próbálták újrafogalmazni és pontosítani a BÁTKY-féle rendszert. Alfabetikus sorrendben BALASSA M. Iván, BARABÁS Jenő, DÁM László, HARKAI Imre és TÓTH János munkáinak a vizsgált területtel foglalkozó részeit emeltem ki, de a kiindulási alapnak BÁTKY Zsigmond és GYÖRFFY István dolgozatait tekintettem. BALASSA M. Iván BÁTKY-val ellentétben az erdélyit nem tekinti egységes háztípusnak. A 16-18. századi építkezés nagytáji vizsgálatánál megállapítja, hogy „Erdély középső és nyugati részén... széles sáv húzódik, ahol a házakat különféle hatások alakíthatták. Adatok hiányában egyelőre nem dönthető el, hogy az épületek az innen északra eső vidékekhez, vagy az Alföldhöz hasonlóan fejlődtek-e. A bennük található tüzelőberendezés azonban határozottan azoknak a fejlődési tendenciáknak felel meg, melyet Délkelet-Erdélyben tapasztalhatunk. Ez a tendencia természetesen a keleti részeken jobban érvényesül, Erdély nyugati felében, valamint az egykori Partiumban kevésbé. Nem kizárt, hogy itt az alaprajz, a tüzelőberende-