Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

20. kép. Működő malom a település közepén. Alturas do Barroso, 1998. kodásában, mind kultúrájában sok hagyományt megőrzött. Pl. még ma is megvannak a közösségi sütőkemencék, a közösen legeltetett kecske- és birkanyájak, és a bikaviadalra közösen nevelt állatok. Az elzártság az utóbbi években kettős hatásra kezd oldódni. A nagy szegénység miatt az 1950-es években rengetegen elmentek vendégmunkásnak a fejlettebb európai országokba. Ezek az emberek a nyugdíjaskort elérve visszajönnek, és hazahozott pénzükkel valamilyen vállalkozásba kezdenek. Másrészt Portugália Európai Uniós tagságának köszönhetően jó utak épültek, amelyek összeköttetést teremtenek a közeli portugál és spanyol nagyvárosokkal. Boticas egyforma távolságra van Lisszabontól és Madridtól, és egyformán számít a mindkét országból jövő turistákra. Turizmusa eddig jóformán csak a horgászokra épült, de sok mással is próbálkoznak ma már. Egy a lehetőségek közül, a malmok bemutatása. Portugál kollégáink a terepbejárás során 240 malmot találtak. (A legfontosabbakat láttuk mi is.) A vízikerék elhelyezkedését figyelembe véve ezek két klasszikus típusba sorolhatóak: a függőleges síkban forgó kerekű, amit portugálul azenhanak hívnak, mi pedig vízimalomnak. A másik a horizontális síkban forgó kerekű, amit mi kanalasmalomnak, csutorásmalomnak (németül Löffelmühle, románul moara eu ciuturâ), ők pedig moinho de rodízio vagy roóeíe-nek neveznek, a kerék típusától függően. (Horizontális kerekű az árapálymalom is, de azzal nem foglalkozunk most.) Az első csoport, az ún. rodízio, az egyszerűbb szerkezet, energiakihasználása is igen alacsony hatásfokú. Tulajdonképpen egy függőleges helyzetű