Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

16. kép. A folyó közepére épített, erődszerű, lekerekített falú malmok a Guadiana folyón (VEIGA, 0. 1983. 55. kép) A malmok mai kutatóinak mindig különös élmény igazi működő malmot „in situ" találni. Ezért is ragadott meg bennünket az, amikor a Nemzetközi Molinológiai Társaság egy 40 fős csoportjának erdélyi tanulmányi utat szervezvén eljutottunk Ógerlistyére (Eftimie Murgu, korábban Rudaria), Nérahalmosra (Prigor) és környékére a resicai múzeum egy munkatársa, LEU, Valeriu segítségével. Ógerlistyén a faluban és a falu fölötti völgyben ma is több mint 20 kanalasmalom áll, ottjártunkkor is őröltek néhányban. A völgyet bejárva értettük meg igazán azt, hogy a különféle malomtípusok, amelyek tulajdonképpen nem az őrlőszerkezetben, mint inkább az energia-felvevő szerkezetben különböznek egymástól, s alkotnak típusokat, menynyire azt példázzák, hogy az ember hányféleképpen tudja felhasználni a természeti erőforrásokat ahhoz, hogy a mindennapi kenyérnek valót megőrölje. Ebben a völgyben az is valószínűvé vált előttünk, hogy a különféle típusok nem feltétlenül primitívebbek vagy fejlettebbek a másiknál. Az ottani kanalasmalmok különösen alkalmazkodnak az adott lehetőségekhez, s ha segítségükkel megfelelőképpen megoldható a helyben élő lakosság ellátása, nincs kényszerítő körülmény a meglévők felváltására más, termelékenyebb típusokkal. A malomépület Krassó-Szörény vidékén boronafalú, általában egysejtű, kisméretű épület, nyeregtetővel, fazsindely vagy dránica héjazattál. Az őrlőszerkezet: a horizontális vízikerék tengelyéről meghajtott felső kő, amely ívelten faragott kalodával van körülvéve, kőkéreg nélkül, elölről és általában felülről is nyitott, ritkán al-