Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

6. kép. Horizontális és vertikális vízimalom 18. századi ábrázolása. Leupold. J. 1767. XXIII. tábla A horizontális vízimalmokat Romániában, Krassó-Szörény megyében (Krassóvár, ma Carasova, Nérahalmos, ma Prigor és Ógerlistye, ma Eftimie Murgu, Románia) és Portugáliában, Boticas környékén figyelhettük meg személyesen. Hogy megérthessük a horizontális vízimalmok használatba fogásának lényegét, s elkerüljük a primitívség, a fejlődés (fejlettebb típus), az elsőség kérdésének buktatóit, röviden a molinogeográfia területére kell kitérnünk. A vízimalmok energia-felvevő szerkezetei sokféleségének megértéséhez a vízi erő, vízi energia felől kell megközelítenünk a kérdést. Vízi energia alatt elsősorban a folyóvizek energiájára gondolunk, s természeti energiának, megújuló energiának nevezzük, mert folyamatosan fennáll, megújul. A víz körforgása során kerülhet olyan helyzetbe, hogy helyzeti energiája, reliefenergiája lesz magasabb térszínekről, hegyvidékről lefolyó csapadékvizek, patakok, folyóvizek formájában. Ezeket az energiákat patakmalmok, a vízimalmok különféle formái, nagyobb folyókon pedig a hajómalmok hasznosítják. A tenger és óceán vizének az árapály jelenség révén, a Hold hatására létrejövő helyzeti energiáját az árapálymalmok hasznosítják a 11. századtól kezdődően.'

7 A lefolyástalan tavak kivételével a tavak vizének is lehet energiája. A lefolyásuk mentén mozgó víztömegnek ugyanúgy munkavégző képessége van, 17. GIMPEL, Jean 1992. XIV.