Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

HORIZONTÁLIS VÍZIMALMOK ERDÉLYBEN ÉS PORTUGÁLIÁBAN (Egy nemzetközi project tanulságai) BALÁZS GYÖRGY-VAJKAI ZSÓFIA Bevezetés A Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Budapest, Vajdahunyadvár) székhelyű Magyar Molinológiai Társaság 1997 végén megnyert egy pályázatot, amely a „Malmok és tájak Európában" címet viseli. Ez az Európai Unió által finanszírozott „Raphael-program" egy része, amelynek az a célja, hogy az Európa közös múltját jelentő kézműves-technológia tanulmányozását elősegítse, meglévő értékeit megóvja, és a közönség számára bemutassa, népszerűsítse. A programban való részvétel feltétele, hogy két uniós ország kutatóinak egy kívülállóval kell összefogni, közösen kell kialakítani a tudományos, a rekonstrukciós és a népszerűsítő munka egyes szempontjait. A mi esetünkben a tudományos és technikai rendszerszervező egy Valenciában működő környezetvédelmi alapítvány (Fundació Mediambiental), másik társunk pedig a Portugál Molinológiai Társaság és Boticas (Portugália) város önkormányzata. A katalánok egy elnéptelenedett, de manapság lassanként újjászülető falucska, Ares del Maestre öt horizontális kerekű vízimalmát építik újjá. A malmok egy nagyszabású tájrekonstrukcióba illeszkednek majd bele, ahol az eredeti mediterrán fafajiakkal való visszaerdősítéstől kezdve az arab hódoltság idejéből származó öntözési szisztéma felújításáig mindent be fognak mutatni az érdeklődő közönségnek, gyalogos, kerékpáros és autós turistáknak. Ennél is fontosabb szempont - és ez mind a három résztvevőre érvényes -, hogy a felújított tájak és malmok bekerülnek a közvetlen környék iskolai oktatási tervébe, hogy a gyerekeket ezáltal is kulturális értékeink, és a szép környezet megbecsülésére neveljük. A Magyar Molinológiai Társaság egy 18. századi felülcsapott vízikerekű malom rehabilitációját készíti elő Gyöngyössolymoson. A vízimalom falusi környezetben található, körülötte a Mátra déli lejtőjének középhegység szintű vonulata. Első említése a 16. századból való, de minden valószínűség szerint korábban is vízimalmokban őröltek e területen. Évszázadokon keresztül az egri érsekség tulajdonában volt. A Magyar Molinológiai Társaság a tulajdonossal együtt a vízimalom rekonstrukcióját és újrahasznosítását tervezi, amely együtt jár a környezet, a Nagypatak és a malomcsatorna rehabilitációjával. A malmot ugyanis a patak vize egy mintegy 300 méter hosszú malomcsatornán hajtotta meg, amely csatornát ki kell tisztítani, néhány szakaszon újra kell ásni, és egy szakaszon a belehelyezett kommunális csatornát ki kell váltani.