Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
K. Csilléry Klára: 17. századi köznépifestett ládák Erdélyből
15. kép. Felülnézetes virágfej a szászbudai 16. kép. Láda, dél-erdélyi szász asztalosmunka, (Bunesti) ev. templom déli karzatáról, Johann 1692. Magángyűjtemény Fiösslertől, 1680. CAPESIUS 1983. 20. ábra után olajzöld alapozású, sötétvörös mezőkkel, rajta fakóvörös, lilás árnyalatú, sárga, kék, fehér, fekete és zöld virágozással (11-12. kép). Az ezen darabot uraló díszítés jellemzőinek, köztük a virágmintáknak pontosabb megfelelőjét az általam ismert publikációkban nem sikerült fellelnem, így nem áll módomban a készítőhely megközelítő meghatározása. A vörösre festett mezőknek és a csokrokat alkotó egyes virágformáknak a párhuzamai egyaránt megtalálhatók az udvarhelyszéki szász és székely emlékanyagban. Sötétvörös az alapszíne az 1680-ból datált ládának is (14. kép). Erre az alapszínre a szászoktól idézhető még például a homoróddaróci (Drsáseni) evangélikus templom karzatának egy 1766-beli kazettamezője, 48 ám ugyanez az alapszín a 19. században jellemző volt az abásfalvi (Aldea), homoródalmási (Mere§ti) és vargyasi (Vîrghis) bútorokon is. 49 Figyelemre méltó a csokor oldalnézetes virágfejből történő indítása, illetve a legfölső, körgyűrű formájú virág. Az idézett székely műhelyek darabjain ezekre is találni példát, miközben a szászoknál ugyancsak előfordulnak. 50 Az 1669-beli láda jellemzője még, hogy a bütüje átlósan osztott és az így létrehozott felületek felváltva okkersárgára és lilásfehérre festettek, rajta középről szétágazó indamintával (13. kép). Ez azonban ismét olyan díszítésmód, melyre több erdélyi műhelyből is lehet példát hozni. Ily módon osztott a bütüje az itt a következőkben bemutatandó, 1680-as évszámú, teljesen eltérő díszű ládának is, de indaminta nélkül (14. kép). A bütünek ugyanilyen felosztása látható egy a szászkézdi (Saschiz) származású 5 ' Umling János által 1768-ban készített magyargyerőmonostori (Mánástireni) ládán, 52 továbbá egy későbbi, 1810-ből datált kalotaszegi példányon, mely a homloklap virágozásának 48. CAPESIUS, Roswith 1983. 7. kép. 49. Kós Károly 1972. 38.; KARDALUS János 1982.120-121 közti színes táblák, 31.; KARDALUS János 1995. 19., 89-92., 94-95. 50. Lásd pl. tulipánfejből indítva, Kőhalom környékéről, meghatározatlan műhelyből: CAPESIUS, Roswith 1983. 51. kép. 51. TOMBOR Ilona 1968. 93. 52. Lásd pl. K. CSILLÉRY Klára 1972. VI. tábla.
