Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

K. Csilléry Klára: 17. századi köznépifestett ládák Erdélyből

Úgy vélem, az eddigiekben előadottak egyértelműen jelzik, hogy a legutóbbi évtized során megismerhetővé vált négy 17. századi, erdélyi szász láda (9., 11., 14., 16. kép) a korábbiaknál mennyivel biztosabb alapra helyezi a legrégebbi köznépi asztalosládákra vonatkozó tudásunkat. Sajnos, ezen 17. századi példányok közül csak egynek ismerjük a lelőhelyét, a többi műkereskedelemből került köz- és magángyűjteménybe. Használatuk eredeti helyére vonatkozó adatok így nem állnak rendelkezésünkre, ámbár némelyikük készítőhelyére a róla leolvashatók alapján következtetni lehet. Azt, hogy ezek a datált 17. századi darabok nem vásári ládák, tanúsítja az azokétól eltérő, másfél méter körüli, tekintélyes méretük. Az ilyen nagyságú példányokat már nem érintette a díszítés korlátozását célzó, fentebb említett, 1689. évi segesvári szabályozás; az csupán a mintegy 100 centimétert meg nem haladó méretű ládákra vonatkozott.

42 Évszámos voltuk is megkülönbözteti őket, ez sem volt szokásos a vásári értékesítésre szánt ládákon. Megrendelésre készülhettek, ám azt, hogy minden bizonnyal a köznép sorába tartozó, valószínűleg falusi menyasszony részére, tanúsítja az a tény, hogy a díszítésükre egyedül a színes, festett mintázatuk szolgál, a homloklapon csupán két mezővel, amelyekhez semmi járulékos elem, felülettagoló pilaszterek, faragott angyalfejek vagy más egyéb olyan dísz nem járul, ami az ismert nemesi és polgári rendeltetésű darabokat jellemzi. A négy láda díszítménye jelentősen eltér egymástól, szemléletes bizonyítékául annak, hogy az erdélyi asztalosközpontoknak a 17. századra az 1681. évi levéltári adatban szereplő brassói ládák mellett több más, önálló helyi stílusa is kialakult. Tanulságos, hogy mindegyiküket szinte csakis virágok díszítik. A négy láda közül a legkorábbi, melynek lelőhelye az udvarhelyszéki Siklód (Çiclod), 1619-es évszámot visel (9. kép).

43 Alapszíne kékeszöld, a mezőké okkersárga, a virágoké sötétokker, barna, fehér, zöld. A négy 17. századi darab közül ez a legrégiesebb jellegű, azáltal, hogy a mezők kerete fönn gótikus ívben zárul. Ez a 42. CAPESIUS, Roswith 1983. 19. 43. Erre a ládára Kiss Margit volt szíves felhívni a figyelmemet. 13. kép. Az előbbi láda bütüje