Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Sabján Tibor: A fűtő
rr rr A FUTÓ SABJÁN TIBOR A magyar parasztság által használt tüzelőberendezések nevei között többféle jelentéssel és több helyen is felbukkan a fűtő szó, de igazán széles körben Erdélyben és a kapcsolódó területeken találkozhatunk vele, ahol különféle fűtőberendezéseket neveznek így.' Csak bonyolódik a kép, ha a néprajzi leírásokból és felvételekből ismert fűtőket a történeti forrásokból kirajzolódó fűtővel vetjük össze. Ezért most kísérletet teszünk ennek az erdélyi tüzelőberendezésnek az elemzésére, történeti, néprajzi kérdéseinek tisztázására és időbeli változásainak feltárására. A néprajzi kutatásban a csempes kandallók és a fűtők vizsgálata természetszerűleg összekapcsolódik, hiszen a két tüzelőberendezés is a legtöbbször összeépítve található a vidék parasztházaiban. Mégis az érdeklődés kevésbé a fűtő felé fordult, mondván újabban elterjedt jelenségről van szó, amely így nem is kapott annyi figyelmet, mint csempékkel kirakott társa. Pedig a kandallók mellé épített fűtő már évszázadokkal korábban szerepel történeti forrásainkban, sőt az is elmondható, hogy az egyértelműen kandallókról szóló leírások legtöbbször már a fűtőket is említik, így a két tüzelőberendezés egyszerre bukkan elő az írott forrásaink által megidézhető múlt távlataiból. A fűtő a 16-18. században Történeti forrásainkban a fűtő megnevezése egységes, szinte minden leírás szerzője ugyanazzal a szóval jelöli tüzelőberendezésünket. Az Alsó-Fehér megyei Borberekben 1694-ben jegyezték fel az alábbiakat: (A házban) belőll fűjtő, Zöld mázos káljhás kemencze; mellj(ne)k szájjá-bol pánt vasát ki vették ennek az állja kőből pogonossan rakott I az hátulsó ház... Belől fűjtő paraszt káljhás kemenczéje s annak a szájjáb(an) vas : ennek mellette, fiók fűjtő kemenczéje, hasonló hozzája. 2 A leírás elég beszédes: a vas áthidalóval épített kandalló (forrásainkban következetesen „kemence") mellett egy kisebb „fűtő kemence" áll. A feljegyzést készítők többsége azonban elhagyja a „kemence" kifejezést és csak egyszerűen „fűtő"-ről beszél: Virágos kert...melegittetik...parasztos kállyháju olasz kemenczével, és mellette lévő kis fűttővel. 3 (Kúrialeltár, 1756. Déva) Gyakori megnevezési forma az is, mikor a kandallót csak röviden „fűtős"-nek említi a leíró: Az Úr háza felső végében...levő fűttős tűzselő kementze paraszt Veres kajhakbol három rendbéli 1. UMTSz II. 568. fűtő címszó.; BARABÁS Jenő 1997. 167. 2. EMSzTVI. 64. 3. EMSzT IX. 1023.
