Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Zentai Tünde: Térhasználat az erdélyi magyar parasztházban

A moldvai csángók lakása a 20. században is rendkívül hagyományos. GUNDA Béla 1957-ben még több olyan magyar házat látott, ahol nem volt ágy, csak padok és padkák.

84 A régi elemek elsősorban a lakótereket jellemzik. A kicsi házban és a lakó /(//érben az 1950-es években is előfordul a fal menti sárpadka maradványa és bent áll a sütőkemence. Az említett években Kós Károly még nyolc helyen dokumentálta a cöveklábú ágyat.

85 A nagyházban viszont a hagyományos tüzelőből kifejlődött reprezentatív szóóának valóságos kultusza van, bár fűtésre már nem használják. A szokásos dísztextíliát itt a szép faliszőnyegek egészítik ki. Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a 20. században az erdélyi népi lakáskultúrában is mélyreható változások mennek végbe. Az átalakulás a 19. század második felében kezdődik, s az 1950-70-es évekig szinte mindenütt lezajlik. A folyamatot a polgárosodás és a gyáripari tömegtermékek befogadásával járó integráció jellemzi. Valódi megújulás történik, a középkori hagyományok végleg eltűnnek. A zárt füstelvezetés, a takaréktűzhely és a többhelyiséges házak elterjedésével új lakáskomfort jön létre. Megteremtődik a feltétele a különféle lakásfunkciók szétválasztásának. Van már ünnepi szoba és lakószoba, konyha, kamra és nyári konyha. Hogy ez mégsem valósul meg maradéktalanul, annak nem az igénytelenség az oka - mint sokan gondolják -, hanem az, hogy az életmód alapjául szolgáló mezőgazdasági, falusi környezet lényegében nem változik. Úgy véljük, részben ebből, részben a kényszer szülte hagyományőrzésből fakad, hogy az immár megnövekedett lakóteret nem használják ki, hogy a mindennapi élet a konyhában és nyári konyhában zajlik, s a lakószoba funkciója alvásra és tárolásra korlátozódik. Az egész ház „belakására" csak a legutóbbi évtizedekben kerül sor az összkomfortos víz- és fűtési rendszerek bevezetésével egy időben. A 20. század második felében - a régi hagyományok elmúlásával - a ház- és lakáskultúra táji különbségei elhalványulnak. Az egységesülés folyamatát az államhatalom rendkívül erős centralizáló törekvései is elősegítették. Ma már csak itt-ott, a legszegényebb és a történelmi kultúrájukra büszke gazdagabb falvakban találunk olyan tradicionális elemeket, amelyek még összevethetők a több évszázados írott emlékekkel. 84. GUNDA Béla 1961. 252. 85. Kós Károly 1989. 260-273.