Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Olsefszky, Edmund: Tanulmány a Brassó megyei Kőhalom vidékéhez tartozó szász falvak revitalizációjához

A település utcahálózata egyszerű, világos és rendezett, funkcionális, a domborzathoz alkalmazkodó, így a környező természeti formák is beilleszkedtek a faluképbe, a domboknak szerkezetalakító szerepük van, a patakok szintén meghatározó elemei a település kialakulásának. A nagyméretű, trapéz alakú központi tér - piactér - lehetőséget nyújt a falvak sajátos és hagyományos tevékenységeinek megszervezésére. A szász falvakra jellemző a szűk, de mély telekosztás zártsoros beépítéssel, így az összefüggő homlokzatok jellegzetes egységet kölcsönöznek a falunak. Hagyományosan a telek két fő egységre tagolódik, az (építkezésre alkalmas) udvarra, ahol a ház és a melléképületek (istállók) vannak, és a zöldséges-gyümölcsös kertre, a két részt a csűr választja el. Ez a beosztás nem esetleges, hanem megfelel egy sajátos társadalmi és gazdasági életvitelnek, időtálló meggondolások formálták. A térhasználat ésszerű, melyet a család nagysága, képessége az állattenyésztésre és a föld megművelésére, a használatban levő fogatok és mezőgazdasági szerszámok száma határozzák meg. A gazdálkodásra szánt és a beépített telekrész közötti arány általában ésszerű és gazdaságos, az azt kitermelő közösség racionalitásáról és gazdasági érzékéről tanúskodik. Ebben az egységes szerkezetben minden beavatkozás, amely nem veszi figyelembe az építkezés sajátos szabályait, feltűnő és megbontja a rendet. Amikor az 1956-ban letelepülő bukovinaiak a falunak Homoróddaróc felé eső végén parcellázták a földeket, a telekosztás nem illeszkedett bele a hagyományos szerkezetbe, és ez ma is jelzi azt a történelmi korszakot, amikor létrejött. Zárt homlokzatok határolják az utcákat és a közteret. A jellegzetes faluképet, a különböző térfogatú terek váltakozása, az utcák kiszélesedő és újra összeszűkülő jellege, a homlokzatok dinamizmusa, az orommezők és párkányok magasságának játéka, a tekervényes utcák, valamint a növényzet határozzák meg. A növényzet esetlegesen alakult ki, mégis pozitív hatása van a faluképre, ugyanakkor lényeges, hogy az utcák és a központi tér alkalmasak a további beültetésre. Létezése folyamán a település fent tudta tartani léptékét. Még az újabb épületeknél is igyekeztek betartani a kézműves építészeti szabályokat, az arányokat, formákat és tömegeket. Néhány kivételtől eltekintve ezek mind alkalmazkodnak a település rendjéhez. Azok az újabb épületek, modernizáló vagy bővítési eljárások, melyek nem tartják tiszteletben a századok során rögzült szabályokat, megtörik a település harmóniáját és rontják az épített tér minőségét. A lépték határain belül találunk változatosságot biztosító elemeket is, ilyenek például a színek, a díszítmények, az ablakok aránya és osztása, az eresz és gerincmagasság, valamint a tipikus egyéb variációi. Az épületek általában időtálló anyagokból készültek, funkciójuk és szerkezetük összhangban van, sok közülük egyedülálló, művészettörténeti szempontból is jelentős esztétikai értéket hordoz. Az épületek kevés kivétellel egyszintesek. A zárt utcafront egységébe hagyományosan a csonkakontyos tetős lakóházak oromzatos homlokzatai és a falazottíves kapubejáratok tartoznak.