Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Olsefszky, Edmund: Tanulmány a Brassó megyei Kőhalom vidékéhez tartozó szász falvak revitalizációjához

TANULMÁNY A BRASSÓ MEGYEI KŐHALOM VIDÉKÉHEZ TARTOZÓ SZÁSZ FALVAK REVITALIZÁCIÓJÁHOZ OLSEFSZKY, EDMUND Kőhalom (Rupea, ném. Reps) vidéke Brassó megye legszélső, északnyugati részén található. 1945-1991 között a lakosság elvándorlása és elöregedése következtében jelentősen elnéptelenedett, az átlagéletkor fokozatosan elérte a 60 évet. Ez a körülmény számos kedvezőtlen következménnyel járt a vidék településeinek gazdasági, társadalmi és urbanisztikai fejlődésére és ezáltal a településhálózat értékes örökségének védelmére és megőrzésére nézve is. Az 1991-ben végzett kutatás célja a vidék helyzetének, természeti, gazdasági, társadalmi, urbanisztikai adottságainak, a területrendezésnek minél pontosabb megismerése volt az elnéptelenedett falvak újjáélesztését célzó eljárások kialakítása érdekében. Anyagi okok miatt a kutatás első üteme három községet ölel fel, ezek: - Kaca, németül Katzendorf, szászul Katznderf, románul Cata, első írott forrás 1400-ból; -Zsiberk, németül Seiburg, szászul Seibrich vagy Zeebrich, románul Jibert, első említés 1289; -Sáros, Nagysáros vagy Szászsáros, németül Scharosch, szászul Schuarsch, románul Soars vagy Sárosul Sásesc, első írott forrás 1206-ból. A kutatás egyes részei a vidék történelmi fejlődését, természeti környezetét, gazdasági szerepét és adottságait, mezőgazdaságát, az erdőgazdálkodást, a turizmust, az ipart, továbbá a népességet, a lakosság összetételét és jellegét, az urbanisztikai helyzetet, a városrendezést vizsgálják, valamint előzetes következtetéseket tartalmaznak. Emellett egy sor statisztikai felmérést nyújtanak a mezőgazdaságról, állattenyésztésről, az 1869-1991 közötti demográfiai fejlődésről és a munkaerőről. Anyagi okokból, vagy inkább a kutatási program megrendelőjének érdektelensége miatt, nem készült szociológiai tanulmány. A kommunizmus 45 éve alatt a romániai falvak néhány olyan időszakon mentek keresztül, melyek meghatározó jelentőségűek voltak gazdasági potenciáljuk lecsökkenésében és a falvak épületállományának és képének elhanyagolásában. A falvak életképességének leromlását elsősorban a kollektivizálás, a fiatalok tömeges városra költözése, így a lakosság elöregedése okozta, illetve a falurendezési politika, melynek fő célja az építészeti, munka- és életviteli hagyományok felszámolása volt.