Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Gaiu Cornel -Popescu-Dolj Serban: Egy erdélyi vegyes lakosságú falu építészete. Esettanulmány: Cegőtelke

2. kép. Cegőtelke, jellegzetes magyar lakóház a ház valamelyik végére merőlegesek, a pajta pedig az úttal párhuzamos. A lakóhely bővítésére egy vagy két helyiséget toldanak merőlegesen az eredeti lakóházhoz. A gazdaság mögött nagy gyümölcsösök vannak, főként alma- és diófákkal beültetve. A legtöbb gazdaság a két világháború közötti időszakban épült, de sok közülük újabban átalakításokat és hozzátoldásokat szenvedett. A tornácok elhelyezését illetően, amíg a románok lakta telkeken az út felé fordulnak (függetlenül attól, hogy a ház merőleges vagy párhuzamos az úttal), addig a magyaroké az udvarra néz, a ház egyik vagy mindkét oldalán. A legtöbb románok építette ház bejáratát a pitvar fölötti oromzat jelöli, A magyar házaknál az oromzat mindig az udvar felé néz, a két szárny kereszteződésénél, 45° szögben, emellett ritkábban az út felőli homlokzaton is található oromzat, általában aszimmetrikusan elhelyezve. A magyar gazdaságok házai általában téglafalazatúak; abban az esetben, ha fából épültek, az alapanyagot és a szerkezeti vázat paticsvakolattal burkolják be, az épület így téglafalazatúnak tűnik. A melléképületek általában vegyesen téglafalazatból és fából vannak, ritkán csak téglafalazatúak. A román gazdaságok házai a legtöbb esetben fából épültek, esetleg fából és kőből, egyeseknél pedig a faszerkezetet paticcsal vonták be és bevakolták. A melléképületeknél elsősorban fa alapanyagot használnak, de a fa- és téglafalazat vegyesen is előfordul. A magyar házak homlokzati díszítése az út felől gazdagabb, a románoké általában egyszerűbb, egységesen, tömören tükrözi az egész épületegyüttes szerkezetét.