Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Gilyén Nándor: Szék népi építészete
(22. kép). A két különböző funkciójú épület összevonását 48 valószínűleg az indokolta, hogy a csűrben, elsősorban a padlásán, a hiúban már régóta takarmányt is tároltak. Az istállónak minden esetben van födémé, ennek padlásán is takarmányt tartanak. A csűr és a pajta közötti válaszfalban mindig van egy átadónyílás, az ablak (amely néha ugyan valójában - valószínűleg csak újabban - ajtó, de a neve ebben az esetben is ablak). A kisebb ólak legtöbbször általában kezdetleges, sokszor csak hevenyészett építmények. Ilyen pl. a juhtenyésztés miatt sok udvarban található okol vagy kotyesz (juhakol). A 21. képen látható disznóólat 1902-ben csinálta Szegedi János ács. Ebben az időben sok, a távolabbi környéken is megbecsült ácsmester működött Széken. Filep Sándor és Török István még a közelmúltban is télen disznóólakat készített, egy télen tízet is. Ehhez Filep Sándor kézi gáteréí használták. A terménytárolók közül a pincék, mint már említettük, a lakóház alá épülnek. A ház padlását, sokszor a tornácon levő ládákat, szuszékokat is (18. kép) használják terménytárolásra. Viszonylag ritka a különállóan épült gabonáskamra, amelyből csak újabbat sikerült találni (23. kép). (Korábban, míg a lakóház hátsó helyisége volt a kamora, erre nem is volt szükség.) A képen látható gabonás Filep Sándor kerekes (bognár) műve. A mester építkezéseken is dolgozik, többek közt ő készítette a református templom cintermének új kapuját. A deszka fűrészelésével előállított jellegzetes díszítést elsősorban az új gazdasági épületeken alkalmazzák (Id. még a 14. képet is!). Gyakori építmény az udvarban a kukoricagóré, a málékas. Az udvar kisebb épületei közül megemlítjük még az árnyékszéket (budát), amely csak az ötvenes években vált általánossá, és építésére azóta sem fordítanak nagy gondot. 49 Ez az építmény is, akárcsak a már említett udvari sütőkemence (14. kép), valójában a lakóház része. Széken a régi időkben általában közkutakból nyerték a vizet. Ilyen volt pl. a Forrószeg egyik utcájának is nevet adó Csorgó. A negyvenes években még kevés udvaron volt kút, Általában horgas vagy gémes kutak voltak (még ma is az előbbi a gyakoribb!), a kerekes kút újabb. Fából, deszkából (újabban betonból is) készül a kút kávája, gárdája. A kerítés, a kert, legalábbis a szomszédok felé, még 40-50 éve is sokszor csak a határban vágott tövisből készült. Az utca felé is megtette a sövénykerítés. Később deszkából, majd lécekből készítették, amelyet néha már díszítettek is (17, kép). A kapuk régi formájáról keveset tudunk, gyakori volt a fedeles kiskapu (17, kép). Ma már a divatos „székely kapu" vagy a gazdasági épületeknél említett fűrészelt díszű deszkakapu is épül. Általában megállapítható azonban, hogy a faszerkezetek díszítése egyszerű, és az erdélyi viszonylatban átlagos színvonalat sem éri el. 48. A M NA 264. térképe szerint Erdélyben és ezen belül Széken is 1900 körül már teljesen általános volt, hogy a csűrt és az istállót közös épületben helyezték el, így ez legkésőbb már a 19. sz. közepén elterjedt. 49. Kocsis Rózsi 1997. 111.
