Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Gilyén Nándor: Szék népi építészete
vízszintes kürtőszakasszal a gerinc közelébe terelték, ahol a magasan levő tetőszerkezetet és héjazatot az esetleg még mindig parázsló szikrák már nem érték el. A helybeliek általános vélekedése szerint a gyúlékony (nád vagy szalma) tetőn a kémény veszélyes, mert a szikrák a tetőre visszahullanak. Ezzel szemben a hagyományos füstelvezetés sokkal biztonságosabb, amiben sok igazság lehet, hiszen a padláson eloszló füst a gerendákat és a héjazat belső felületét korommal, kátránynyal vonja be, ami csak jóval nagyobb hőfokon gyullad meg. A mászókémény különleges helyi formája, meg nem értett változata lehet, amikor az a padláson vízszintes kanálisban folytatódik, és a füst továbbra is a padláson oszlik el. A valódi mászókémény a 20. század elején jelent meg a módos gazdák házain (11. kép), de általánossá sohasem vált. Szívesen használják ezt húsfüstölésre is (a kéményben kialakított füstölő neve katlan), akárcsak a füstös padlást. Több helyen a mászókéményt is vízszintesen elhúzzák a padlástérben, ennek a vízszintes szakasznak ugyancsak kanális a neve. A korszerű sípkémény csak az 1950-es évek óta terjed. Tüzelőberendezések Széken a szobai kandallókat már kivétel nélkül lebontották (helyi nevét sem sikerült eddig biztosan megállapítani, talán góckemence volt), de halvány emléke él még. Nyomait azonban falkutatással vagy bontási vizsgálattal biztosan meg lehetne találni. így lenne csak megállapítható az is, hogy volt-e korábban a szobában belülfűtős kemence. 34 A hagyományos berendezésű házban ma takaréktűzhelyet találunk (12. kép), amely legtöbbször kályhacsempékkel díszítve, de sokszor csak sárból, téglából rakva készül, a neve ennek megfelelően kályhakemence, rakott kemence, téglakemence. A vaslappal készülő takaréktűzhelyet néha plattenes kemencének is nevezik. Gyári takaréktűzhely, vaskemence ritkán látható. 35 A takaréktűzhelynek ma már elengedhetetlen tartozéka a tésztasütésre szolgáló 1er. 34. Az erdélyi ház és tüzelőberendezésének fejlődése a múltban sok vitára adott okot (Id. pl. BÁTKY Zsigmond 1930.; CS. SEBESTYÉN Károly, 1941.). A kérdést napjainkig sem sikerült megoldani, sőt közben olyan szélsőséges vélemények is megfogalmazódtak, hogy az északi (palóc) háztípus „a keleti háztípus változata" (MNL 1. kötet). Az újabb régészeti feltárások mintha inkább a zárt kemence elsődlegességét mutatnák (Id. pl. SZÉKELY Zoltán 1974-75.; BENKŐ Elek-UGHY István 1984.). Ezzel szemben mindenképpen figyelembe kell vennünk BARABÁS Jenőnek a kemence funkciójára és a cserépbográcsok használatára vonatkozó véleményét (BARABÁS Jenő 1987.). A kérdés megnyugtató lezárásától valószínűleg még nagyon messze vagyunk. Hasonlóképpen vitatott kérdés még a BARABÁS Jenő által bevezetett „szamosi házterület" fogalma is (BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 172. A nem tételesen megfogalmazott ellenvéleményekre vonatkozóan Id. BALASSA M. Iván 1985. 93-106., 117-118.; 1997. 281-286.). E kérdésekkel kapcsolatban saját véleményem bővebb kifejtését (nem megoldását!) e tanulmány terjedelmi korlátai nem engedik meg, de alapvetően leíró jellege nem is teszi szükségessé. Csak annyit jegyzek meg, hogy véleményem szerint a háztípusok (házvidékek) tárgyalásánál valószínűleg még mindig túlzottan hat BÁTKY Zsigmondnak a tüzelőberendezések elsődlegességére alapozott elmélete. 35. Erdélyben általában minden tüzelőszerkezet neve kemence (Id. pl. BARABÁS Jenő 1987.).
