Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Gilyén Nándor: Szék népi építészete
22. kép. Utcavonalra épített istálló (pajta) és csűr. Csipkeszeg, Nagy u. 237. Szabó János só része fölé boruló cserény (7. kép) még sok régi épületben megtalálható. A házbeli tüzelőből és a pitvarbeli sütőkemencéből felszálló füst a cserénybe ütközött, ahol a szikrák elhamvadtak, majd a gyúlékony szerkezeteket már nem veszélyeztetve, a pitvar első, födém nélküli - más esetben tapasztás nélküli sövényfonással lezárt - részén (Széken mindkettőre találunk még példát) a padlásra távozott (8. kép). 33 Ilyen házak valószínűleg a 19. sz. végéig épültek. A cserény gerendavázzal, tapasztott sövényfonással készült, újabban néha deszkából is, pl. a Forrószeg Nagy utcájában, Kovács (Laci) Márton házában. A pitvar lakóhelyiséggé formálódásának első jele a zárt födém igénye. Emlékezet szerint voltak olyan házak is, amelyekből a füst a födém miatt csak az ajtón keresztül tudott eltávozni, de ez sohasem lehetett gyakori. Ehelyett háromféle megoldással kísérleteztek: vagy a pitvar födémén a mestergerenda mellett a füst számára szélesebb rést hagytak, később a cserény oldalát kilyukasztották, még később kis keresztmetszetű deszkakéményt építettek föléje (9. kép). Ezek a megoldások a rendelkezésre álló gyér adatok alapján a 20. sz. első évtizedeire tehetők. Valamivel újabb az eddig csak Széken megfigyelt füstelvezetési mód, a kanális (10. kép), amelynek lényege, hogy - valószínűleg a korszerű sípkémények példáját követve - a szoba és a pitvar közötti válaszfalba függőleges kürtőt építettek, amelyből azonban a padláson nem engedték ki közvetlenül a füstöt, hanem egy 33. Ez a szikrafogós megoldás egész Erdélyben, ezen belül a Mezőségen is általános (Id. pl. Kós Károly 1989; Kós Károly—SZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1972., 1974., 1978.; VUIA, Romulus 1937.) A szamosi házterülethez tartozó Felső-Tiszavidéken feltehetőleg csak az Alföld felől korán elterjedő szabadkémény miatt nem találjuk már nyomát (Vö. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 172.)
