Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Gilyén Nándor: Szék népi építészete

1. kép. Szék látképe a református temető (délkelet) felől sége a környező városokban, sőt Magyarországon talál csak munkát, ami a falu életét, a hagyományos kultúrához fűződő kapcsolatát erősen befolyásolja. Lakóinak száma jelenleg is 4000 körül van, így a Mezőség legnagyobb faluja (a 20. század elején Szolnok-Doboka vármegyében csak Désnek és Szamosújvárnak, a két városnak volt több lakosa!), de ma már ennek ellenére a fő közlekedési utaktól távol eső, gazdasági szempontból jelentéktelennek mondható település, A néprajztudomány számára viszont mégis kiemelkedő fontosságú, aminek oka talán az is, hogy a hagyományos népi kultúrát általában éppen az ilyen, korábban virágzó, de a későbbi fejlődésből valamilyen okból kimaradó települések őrzik meg legjobban. A tánc, a zene, a viselet stb. kutatói már korában felfigyeltek erre,

3 de Szék, és sőt az egész Mezőség népi építészetének kutatása még csak a kezdeteinél tart." 3. Csak példaképpen említve: Kós Károly 1980.; LAJTHA László 1954.; PALOTAY Gertrúd 1944. A néprajztudomány nagy vesztesége, hogy Kós Károly tervezett „Szék néprajzi monográfiája", amelyet egy általa irányított néprajzos munkaközösség készített volna, a kolozsvári Bolyai Egyetem megszüntetése miatt nem készülhetett el. 4. Kós Károly Széken megkezdett népi építészeti kutatásainak eredményeit szerencsénkre nagyrészt beépítette „A Mezőség népi építészete" című, sokáig kéziratban maradt dolgozatába (Kós Károly 1989.). Mindmáig ez az egyetlen nagyobb lélegzetű munka, amely, ha csak érintőlegesen is, témánkkal foglalkozik.