Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

JUHÁSZ Katalin-G. SZABÓ Zoltán: Forráskutak, mosóházak a történeti Zala megye tapolcai járásában

Összegzés A történeti Zala megye egyes területeinek, azaz a Déli-Bakony és a Balatonfelvidék hegylábi térszíneinek geológiai, hidrológiai adottságaiból adódóan az itt élő lakosság vízellátásában történetileg is kiemelkedő jelentőséggel rendelkeznek az itt fakadó források. Jól megfigyelhető, hogy a települések elhelyezkedését nagymértékben befolyásolta többek között a források kibukkanásának helye is. Az itt élő emberek már évszázadokkal ezelőtt felismerték a kiváló minőségű, folyamatosan kifolyó víz meglétéből adódó lehetőségeket, amelyet nagyszerűen tükröznek a forrásokra épített polifunkcionális építmények is. Ezek között a kétfunkciós egyszerű forráskutaktól (vízvétel, itatás) a többfunkciós építményekig (vízvétel, itatás, mosás, vágóhíd stb.) sok változat megtalálható. A dolgozatban az adott térség forrásokra épült építményeit, ezek közül is elsősorban a mosókat tekintettük át. Építészeti szempontból a mosóknak (illetve forráskutaknak) három fő típusát különböztettük meg: 1. A legkezdetlegesebb kút és mosó kialakítása a természetes környezet minimális átalakításával, azaz, a forrás kimélyítésével és kővel való kibélelésével történt. 2. Az egyszerű kutakat kútgyűrű és kútkáva kialakításával és vízkiemelő szerkezet elhelyezésével létesítették. Az egyszerű mosótípusokhoz soroltuk a szabályos (általában négyszög alakú) fedetlen kő- vagy betonszegélyű medencéket. 3. A mosók és forráskutak legfejlettebb formái az egyszerű típusok fölé emelt épületek, amelyek között a vizsgált területen kőboltozatos és szelemenes tetőszerkezettel épültek is előfordultak. Mivel eddig igen kevés figyelmet fordított ezekre az építményekre a magyar népi építészeti kutatás, szükségesnek látjuk a gyűjtőmunka kiterjesztését a nyelvterület valamennyi hasonló hidrológiai-geológiai adottságú területeire is, ugyanis az eddig birtokunkba jutott Zoboraljáról, Ipoly-mentéről, Keleti-Kárpátokról tudósító adatok azt bizonyítják, hogy itt is előfordulnak hasonló típusú és funkciójú építmények. Adatközlők: Borbély Gézáné (1922 Balatonhenye) Köveskál, Kővágóörsi u. 3. Nagy Józsefné (1922) Balatonhenye, Kossuth u. 76. Csabi Lajosné (1930) Balatonhenye, Kossuth u. 92. Grósz Béla (1914) Köveskál. Pék László (1931) Kékkút, Fő u. 6. Zánthó József (1952) Kékkút, Fő u. 30. Zánthó Ignácné (1916) Kékkút, Fő u. 30. Horváth Istvánné (1914) Kékkút, Fő u. 21. Bárány Józsefné (1899) Kővágóörs, Jókai u. 47. Zámbó Imre (1925) Kővágóörs, Jókai u. 47. Gáti Józsefné (1920) Nyirád. Nagy Rozália (1924) Nyirád. Rózsa Imre (1919) Nyirád. Hoffmann Józsefné (1914 Halimba) Nyirád. Dani Jánosné (1927) Taljándörögd. Bocskai Pálné (1929 Szőc) Kapolcs.