Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
VAJKAI Zsófia: A kapolcsi vízimalmok
Ebből láthatjuk, hogy a malmok közös birtoklása ekkor általános volt. 1-1 gazdának több malomban is lehetett része. A nevekből látszik, hogy 1-1 család tagjai más községekbe is eljutottak molnárként vagy malomtulajdonosként. Kapolcson már megvolt a „Falumalom", „Veszerga-malom" és „Krajtczár"-malom. A levéltári források ismertetése után lássuk, mit lehetett megtudni az 1970-es években végzett adatgyűjtés során. A még meglévő malmokat sikerült beazonosítani és a lebontottak helyét megtalálni. Majdnem mindegyik lehangolóan rossz állapotban volt. Sem a lisztelő, sem a fűrészmalmok nem működtek már. Kevés kivételtől eltekintve az 50-es években államosították őket. Gépeiket, berendezésüket elvitték vagy otthagyták az enyészetnek. Némelyiket a tsz még egy darabig működtette melléküzemként, csak azután állították le. A nagy teljesítményű vízikerekek csonkán, töredezetten még ma is láthatóak az épületek oldalán. Szinte mindegyik malom ugyanabban az időben ment át különféle változásokon, korszerűsítésen. Ha a molnár meg akarta tartani őrlető közönségét, meg kellett ezt tennie. Leállásuk is ugyanabban az időszakban ment végbe. Ezért nem ismertetem valamennyi kapolcsi vízimalom sorsát, csak kiválasztok közülük hármat. Ezeknek is az épületre, berendezésükre vonatkozó adatait közlöm, amelyeket 1977-78-ban a helyszínen gyűjtöttem, és a Veszprém megyei Bakonyi Múzeum (ma Laczkó Dezső Múzeum) ipartörténeti adataival egészítettem ki. 17 Bukovecz-malom, Kapolcs, Kültelek 9. Ez volt a már emlegetett Krajczár-malom a 19. század első felében. Később mindig az új tulajdonosáról nevezték el, sorrendben: Flieg József malma, gr. Esterházy Sándor vízimalma és metszőmalma, Bukovecz József malma és metszője, Bíbor Lajos majd Nagy Gyula malma. Ez utóbbi két tulajdonos sem a malmot, sem a metszőt nem üzemeltette, így maradt meg az utolsó üzemeltető után Bukovecz -malomnak. A gyűjtés idején Györei Sándor lakott benne és használta a területet, ma leánya, Györei Anna a tulajdonos, aki szeretné a malmot eladni. A lisztelő malom a múlt század végén földszintes, megnyújtott téglalap alakú építmény volt az Eger-patak északnyugati oldalán. Homlokzata keletre néz. Tőle ellentétesen, a patak déli oldalán építették fel a deszkametszőt. A malomtól függetlenül a patak déli oldalán áll a földszintes molnárlakás (szoba+konyha) a gazdasági épületekkel. A malmok fedése korábban zsúpszalma, amit 1908 körül eternitre cseréltek. Falazatuk bazalttufából és egyéb kőből épült. A molnárlakás nádtetős volt, majd cseréptetős. Bukovecz József tulajdonába 1906-ban került, aki 1908-ban terveket készíttetett és a malmot jelenlegi formájára, vagyis egyemeletesre átépítette. A deszkametsző maradt a régi. A terveket Kremmer Jenő kir. mérnök készítette. Bukovecz 17. Adatközlők (1977-78-ban): Dobrovits László 76 éves, ny. agrármérnök, Diszel Györei Sándor 56 éves, volt mgtsz elnök, Kapolcs Kőszegi Dezsőné 74 éves özv. molnárné, Kapolcs Szaller Imréné 80 éves özv. molnárné. Kapolcs és Ipartörténeti adatok a Laczkó Dezső Múzeumban, Veszprém (A gyűjtés idején Bakonyi Múzeum).
