Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
S. LACKOVITS Emőke: Református parókiák építése és típusai a Balaton-felvidéken a 18. századtól 1900-ig
tulajdonba. 6 Sajnálatos az, hogy ezen összeírásból sem tudható meg, valójában milyen nagyságú és megjelenésű volt egy-egy ilyen épület. Ugyancsak ezen esztendőkből ismeretes egy kitűnő leírás a szentbékkállai római katolikus plébániaépületről, amely a térség anyaegyháza volt. Ez a lakóház kőből, téglából, szilárd anyagból épült, benne két szoba a plébánosé, egy pedig háznépéé, azaz a személyzeté volt. Utóbbihoz kamra is csatlakozott, amely alatt gerendás mennyezetű pince húzódott. A szobák között helyezkedett el a kemencés konyha. Az udvarban, a házhoz kapcsolódóan két sövényfalu istálló állt. 7 A Veszprémi Református Egyházmegye negyven faluja közül csupán tizenkettőben ismert az 1700-as évekből, vagy annál korábbról származó parókiaépület. 8 így Balatonkeneséről 1618-ból tudunk parókia meglétéről, amelyet 1749ben a község földesura, a Győri Jezsuita Kollégium rektora, Koller József elfoglaltatott. Helyette egy jobbágytelken lévő épületet jelöltek ki a református lelkipásztornak, amelyet az egyházközség 45 Rfr-ért megvásárolt. Ezt a házat elbontották és 1750-1770 között valamikor új épületet emeltek, amely utcára néző lakószobából, egy hátsó vagy cselédszobából, a kettő között elhelyezkedő kemencés konyhából, majd a cselédszobát követő lelkészi dolgozószobából (museum vagy tanulóház) és egy kamrából állt. 9 Az épület falazó- és fedőanyagáról nem jegyeztek fel semmit. Inotán 1764-ben kőből épült hengeres oszlopok által tartott tornáccal ellátott lelkészlak volt, amelynek belső beosztására vonatkozóan hiányoznak az adatok. Nagyvázsonyban 1786-ban emeltek két szobából, konyhából álló, pincével ellátott kőfalú lelkészházat; Literen 1774-ben, de minden más rá vonatkozó adat ismeretlen. Monoszlón 1745 előtt épült a parókia, amelyet 1745-ben már renováltak. Kőfalú, tornácos épület volt, két szobából, s közöttük kemencés konyhából állott. Papkeszin 1650-ben egy szoba konyhából álló házat építettek a lelkésznek. Szentkirályszabadján 1741-ben emelték a parókiát, amelyről csupán csak azt tudjuk, hogy kőből készült, s az épület előtt boltíves tornác húzódott. Azonos adatokat ismerünk lankáról is, azzal a különbséggel, hogy ez a lelkészlakás 1735-ben épült, s valamennyi helyisége bolthajtásos volt. Balatonhenyén 1772-ben emelték a régi parókiát, kőből, Királyszentistvánon pedig 1709 előtt, ugyancsak kőből. Vilonyán az egykori, 15. századi plébániaépületbe költözött be a református lelkész, s benne lakott egészen a 20. század elejéig. Ugyanezen évtizedekben, azaz a 18. században az egyházkerület többi egyházmegyéjében is hasonló vagy ennél is rosszabb volt a helyzet. Sok helyen ugyanis hiába volt a korábbi parókiaépület megfelelő állagú, ha az idő múlásával romlásnak indulva, nem kapott engedélyt a gyülekezet annak tatarozására, kijavítására. Ezért aztán, ahogy Kúr Géza egykori csicsói lelkipásztor írta a Komáromi 6. RAJCZY Pál 1980. 125-145. 7. HORVÁTH József 1982. 271-285. 8. A Dunántúli Református Egyházkerület egyházközségeinek tulajdonában lévő épületek és felmérések 1936-ból. A felmérés anyagát Pápán, a Tudományos Gyűjtemények Levéltárában őrzik. Jelzet nélküli, Itsz. n. L. Veszprémi Egyházmegye. 9. Balatonkenesei Református Eklésiának inventárioma. II. rész. Balatonkenese, Református Egyházközség irattára.
