Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

HUDI József: Kisnemesi társadalom és építészet a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

KISNEMESI TÁRSADALOM ÉS ÉPÍTÉSZET A BAKONYBAN ÉS A BALATON-FELVIDÉKEN HUDI JÓZSEF A helyi nemesi társadalom: tagolt mikrostruktúra Az 1848 előtti korszak történetének kutatói joggal vethetik fel a kérdést: nem anakronizmus-e a magyar feudalizmus kiváltságos osztályának alsó rétegeit a nép fogalmi körében tárgyalni, s építészetüket a népi építészet részének tekinteni? S egyáltalán: helyes-e a kisnemes terminus technicus használata? Tudjuk ugyanis, hogy a jobbágyfelszabadításig e kifejezés teljesen ismeretlen volt. A kisnemes polgári kori szóalkotás, amely 1867 után a köznemesség alsó, kevésbé vagyonos (kisbirtokos) vagy éppen vagyontalan rétegeinek közös megjelölésére szolgált. Szinonimái: a kurtanemes, hétszilvafás, félsarkantyús nemes tréfás-gúnyos formában fejezték ki a korabeli magyar társadalom értékítéletét egy letűnt kor szereplőiről. KÓSA László a magyar néprajzban meghonosodott fogalmat frappánsan definiálta: szerinte a kisnemes „a feudalizmusban a középnemességtől elsősorban paraszti vagy iparos életmódjukkal, a jobbágyságtól előjogokkal különböző nemes rendű népesség összefoglaló neve".

1 Érdemes azonban kicsit közelebbről is megvizsgálni e fogalom történeti hátterét, márcsak azért is, mert az idézett Néprajzi Lexikon a viszonyítási alap, a köznemes (köznemesség) fogalmával adós maradt. A magyar rendi felfogás a politikai jogokkal bíró országos nemesek négy kategóriáját különböztette meg. Az egyházi rendbe tartoztak a késő feudalizmusban a prelátusok (az érsekek, püspökök, apátok, prépostok) és a közrendű papok. A főpapok (érsekek és püspökök) az országgyűlés főrendi tábláján, míg a káptalanok - küldötteik útján - az alsótáblán, a karok és rendek körében formálhatták az országos politikát. A világi nemesek a három rend valamelyikéhez tartoztak: a mágnások vagy országnagyok rendjét azon főurak alkották, akik születésüknél (hercegek, grófok, bárók ) vagy pedig magas hivataluknál (főispánok, ország zászlósai) fogva a legnagyobb tekintélyt élvezték. A főrendiház tagjaként, de hivatali és társadalmi befolyásuknál fogva is meghatározták az országos politikát. Sőt, a legvagyonosabb, nemzetközi kapcsolatokkal bíró mágnásaink szerepet játszottak a Habsburgok dunai birodalmának kormányzati politikájában is. 1. KÓSA László 1987. 216.